Gettómagyarország 1944.

Előszó

A magyarországi holokauszttal foglalkozó történeti szakirodalom már kezdeteitől fogva hiányolta a Magyar Zsidók Központi Tanácsa / Magyarországi Zsidók Szövetsége Ideiglenes Intéző Bizottsága napi működését dokumentáló iratanyagot. Erre már 1958-ban felhívta a figyelmet Karsai Elek, aki a holokausztot követően Lévai Jenő után elsőként végzett tudományos kutatást e témában: „a zsidóüldözésekre vonatkozó iratanyagunk egyoldalú, amennyiben csak a kormányszervek irattárai állanak rendelkezésünkre, - az 1944. március 19. után működött zsidó hivatali apparátus, elsősorban a Központi Zsidó Tanács irattárának eddig még nem bukkantunk nyomára." Ugyanő 1967-ben már azt írta Munkácsi Ernőre, a Zsidó Tanács egykori főtitkárára hivatkozva, hogy „nincs meg, néhány darabot kivéve, a Zsidó Tanács irattára." Ugyanakkor Karsai Elek a 80-as évek elejére feltárta a Zsidó Tanács feljegyzéseit a nyilas hatalomátvételt követő időszakra vonatkozóan, s a magyar holokauszt 40. évfordulóján, 1984-ben részleteket közölt ezen naplóból.
A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár anyagainak rendezése során - amely munkában a Yad Vashem levéltára magyarországi kutatócsoportjának tagjai is részt vettek- 1997 januárjában előkerült a Zsidó Tanács irategyüttesének egy töredéke, amely többek között tartalmazza a Zsidó Tanács napi jelentéseit is. Ebben az anyagban találhatók a vidéki városokból, a gettókból és gyűjtőtáborokból a Központi Zsidó Tanács számára küldött jelentések, melyekből szinte napi részletességgel ismerhetjük meg a vidéki zsidóság deportálást közvetlenül megelőző sorsát. Vissza