Gerinctörés

Fülszöveg

Eleveneszű és érzékeny gyerek a kisregény hőse, s ezért erősebb megrázkódtatással viseli sorsának változását, mint vele egykorú társai. Nemcsak kamaszlelkének viharaival kell megküzdenie, hanem a kíméletlen kor támadásával is, amely emberi önérzetét, egyenes gerincét fenyegeti. A század harmincas éveinek végén él a fiú, egy Duna menti kisközségben, a szegény Baracs szabó fiaként. Már itt, gyermeki szabadságának színhelyén, döntésre kényszerítik: odaadja-e lelkét a hatalmasoknak? Mert jól látja, azt kívánják tőle, hogy szolgáljon engedelmesen, alázkodjék meg a főjegyző és az internátusi prefektus előtt, mindenütt eljátszván a kérelmek és könyörgések komédiáját, mert ez az ára a fölemelkedésnek. Baracs István rettentő lelki küzdelmek után végül is elbukik, hogy felemelkedhessen. E harcok drámai sorozatán vezeti végig a regény az olvasót, egészen az utolsó stációig, amikor egy sikertelen szökési kísérletben világossá válik a fiú lelkének ösz-szeroppanása. A lélektani tények... Tovább

Fülszöveg

Eleveneszű és érzékeny gyerek a kisregény hőse, s ezért erősebb megrázkódtatással viseli sorsának változását, mint vele egykorú társai. Nemcsak kamaszlelkének viharaival kell megküzdenie, hanem a kíméletlen kor támadásával is, amely emberi önérzetét, egyenes gerincét fenyegeti. A század harmincas éveinek végén él a fiú, egy Duna menti kisközségben, a szegény Baracs szabó fiaként. Már itt, gyermeki szabadságának színhelyén, döntésre kényszerítik: odaadja-e lelkét a hatalmasoknak? Mert jól látja, azt kívánják tőle, hogy szolgáljon engedelmesen, alázkodjék meg a főjegyző és az internátusi prefektus előtt, mindenütt eljátszván a kérelmek és könyörgések komédiáját, mert ez az ára a fölemelkedésnek. Baracs István rettentő lelki küzdelmek után végül is elbukik, hogy felemelkedhessen. E harcok drámai sorozatán vezeti végig a regény az olvasót, egészen az utolsó stációig, amikor egy sikertelen szökési kísérletben világossá válik a fiú lelkének ösz-szeroppanása. A lélektani tények könyörtelenül pontos regisztrálása hitelesíti a történetből kicsendülő, önismeretre hívó mondanivalót: „Baracs István életét sokáig öntudatlanság fátyolozta. Talán el is enyészett volna benne az Ember, ha nem jön egy villámfényes perc, amikor észreveszi, hogy sorsának sodrása nem a körülményekből, hanem saját gyengeségéből vette erejét. Akkor könyörtelen őszinteséggel megkereste az időt, amikor a gerincét összetörték. És egyszerre ösz-szeforrt a törés, ráismert önmagára és újjászületett." Vissza