Gergely Antal irott munkái

Előszó

Ezt a könyvet első sorban mezőtúri atyánkfiainak szánjuk, kegyeletes emlékül.
Ami az angol keresztyéneknek Spurgeon, a franciáknak Bersier, vagy a jelenkorban az amerikaiaknak Mott János: - ha azokkal nem is egyenlő, de mindenesetre valami olyanféle közös kincse s büszkesége volt a magyar protestáns világnak Gergely Antal. S bizony mély hála-érzet illik hozzánk, túriakhoz, annak meggondolására, hogy Istennek ez a sok kegyelmi ajándékkal megáldott szolgája közelebbről nekünk adatott s egy évtizeden át tett bizonyságot előttünk az igazságról, lobogtatván a Krisztus Evangéliomának szövétnekét oly híven, igazán, mint Szegedi Kiss István óta itt bizonyára csak kevesen.
Szeretném, ha több lenne nékünk ez a könyv, mint a siratott lelkipásztor puszta emléke. Az volna ő hozzá méltó kegyelet, ha elnémult szózatai megelevenednének a szivekben s ráalkalmazhatnók az írás szép szavát: „még holta után is beszél" (Zsid. 11, 4) és ez a könyv - az ő utolsó bizonyságtétele - folytatná még az ő szolgálatát a nagy Isten dicsőségére s a lelkek idvességére.
A kegyelem Istene így tegye köztünk áldottá ennek az igaznak emlékezetét!
Az idvezült testvérünktől távolabb álló olvasók számára legyen szabad még egy-két tájékoztató megjegyzést tennem. Gergely Antal sose szándékozott beszédeket kiadni. Nem is írt prédikációkat. Amiket e kötetben összeszedtünk, azokat vagy gyorsírók örökítették meg, sajnos, többnyire hiányosan, - vagy a Protestáns Egyházi és Iskolai s más vallásos Lap számára írta, amik jobbadán szintén beszéd-fragmentumok. Vissza