Így lopott meg Lezsákia

Előszó

Sportszerűen emlékeztetem, hogy kezdettől, amióta munkakapcsolat létezik közöttünk, soha, egyetlen betű erejéig sem vétettem a becsületes kölcsönösség ellen. Annyit jelent ez, hogy mind közös teendőinket, mind egyoldalú teendőimet illetően véges végig a legnyíltabb őszinteséggel viseltettem Önök iránt.
E számomra kötelező morál jegyében hozom tudomására, hogy kötetbe sorolom és megjelentetem a Vörös Könyv 1919 és az Abdái talányok valamennyi levéldokumentumát, valamint a dokumentumokhoz csatolható, naplóimban rögzített följegyzéseket. Az előrehaladott készületi stádiumban lévő kötet címe: Két Sándor közelről, avagy: lopni is tud Lakitelek. Készülő, terjedelmileg is tekintélyes kötetem befejezését hatékonyan meggyorsította az a tény, hogy az Ön tulajdonában lévő Antológia Kiadó az Ön tudtával és hallgatólagos helyeslésével változatlanul folytatja permanens, végtelenített fosztogatásomat. Számtalan, három esztendőre visszamenő esettel egyetemben brutális bizonyíték erre a 2002. évi úgynevezett ünnepi könyvhét.
Óhajtom, Lezsák úr, hogy fenti soraimat vegye tudomásul. Nonstop lopásukról már nem mondok véleményt. Tekintse véleménynek fenti soraim egyedül helyénvaló hangvételét. És, változatlanul és végezetül, szintén a sportszerű nyíltság jegyében: bevezetőként e levél szövege fog szerepelni most készülő kötetem elején. Vissza