Előszó
Előszó
Azon a sorsdöntően fontos úton, amelyen ennek a könyvnek írónője az aggódó szeretet találékonyságával vezeti leány olvasóit, nem könnyű feladatra kell a vezetőnek vállalkoznia. Minden...
Tovább
Előszó
Előszó
Azon a sorsdöntően fontos úton, amelyen ennek a könyvnek írónője az aggódó szeretet találékonyságával vezeti leány olvasóit, nem könnyű feladatra kell a vezetőnek vállalkoznia. Minden leánynak az a rendeltetése, hogy „odaadja valakinek a szívét": vagy az apácafátyol alatt, a zárda falai között, egyedül és örökre az isteni Jegyes szent Szívének, vagy pedig a menyasszonyi fátyol alatt, a családi szentély falai között, férjének és gyermekeinek. De hogy kinek van hivatása az előbbire és kinek az utóbbira, és hogy ki legyen az a fiatalember, akinek a leány nyugodtan odaadhatja a szívét, milyen legyen jelleme és tettereje, mit követeljen meg tőle, mint viselkedjék vele szemben, mit engedhet meg és mit nem... és ezernyi más ilyen kérdésben eligazítással szolgálni, bizony nem könnyű feladat!
Nem könnyű, de okvetlenül szükséges!
És ezért illeti hála az írónőt, hogy miután megírta első könyvét „A mai lányok útjáról", és a második könyvében bemutatta, milyen az igazi „Művelt leány", a harmadikban pedig, a „Hivatás vagy robot"-ban feltárta a különféle női életpályák és foglalkozások lehetőségét, - most ebben a negyedik könyvében a legelső női életfeladatnak, a legszebb női életpályának: a családi szentélyt építő és a családi szent tüzet ápoló nőnek útját irányítja.
De milyen irányítás ez! Nincs benne egyetlen unalmas mondat, nincs egyetlen száraz, elméleti fejtegetés sem; pedig a könyv mázsás komoly témákat tesz szóvá és életbevágóan fontos tanácsokat ad; de minden mondanivalója csupa elevenség és szín, érdekes párbeszéd és elbeszélés.
Vissza