Könyv, könyvtár, közönség

Előszó

A kutatás tárgya: az olvasás
A világ az átértékelések korszakába lépett: biztosnak tűnő utakról derült ki hirtelen, hogy járhatatlanok, népboldogító ideológiákról, hogy legjobb esetben talmiak. A gazdasági nehézségeket a tudat bizonytalanságai fokozzák: a jelen zavarodottsága,a múlt elvesztése és a jövőkép hiánya. Van tehát tisztázásra, újragondolásra váró, nagyhorderejű probléma elég.
Mi mégis egy olyan tevékenységet választottunk témánknak, amit nem leng körül az újdonság varázsa, egy hagyományos, sokak szerint a vitt tevékenységet: az olvasást - ezt az örök-optimista vállalkozást. Hiszen az olvasó úgy gyürkőzik neki újból és újból a különböző jelekbe burkolt emberi (és emberközvetítette égi) üzenetek megfejtésének, "dekódolásának", hogy (legalábbis titokban) jól tudja: soha sem képes teljesen magáévá tenni ezt az üzenetet, illetve soha sem pontosan azt teszi magáévá, amit üzenni akartak neki. Az olvasást tehát egy sor bizonytalanság és sejtelmesség veszi körül, a vállalkozások igazi kockázata. De az olvasók jelentős részét mindez nem zavarja, sőt élvezi is a helyzetet. Vannak, akik azért, mert szeretik ezt a sejtető lebegést, amelyben kipróbálhatják, kibonthatják magukat. S vannak olyanok is (mi tagadás, ők vannak többségben), akik viszont azt élvezik, hogy - teljesen a maguk képére és hasonlatosságára formálva - önkényesen "bánhatnak el" olvasmányaikkal; s nem is jut eszükbe, hogy másként is tehetnének. Vissza