Előszó
Részlet a könyvből:
"A májusi nap arany fénnyel simogatta az intézet zöld parkját, végigfutott a sétáló növendékek tarka ruháin, majd megpihent azon a fehér padon, amelyen két fiatal lány ült....
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"A májusi nap arany fénnyel simogatta az intézet zöld parkját, végigfutott a sétáló növendékek tarka ruháin, majd megpihent azon a fehér padon, amelyen két fiatal lány ült.
- Milyen szép hónap a május - szólalt meg az egyik szőke, finom arcélű lány.
- Nekem is legkedvesebb hónapom, felelte a másik, piszeorru, gömbölyű, fekete kislány. - Talán azért olyan kedves, mert két év előtt májusban ismerkedtem meg Fricivel. Ket év! Hogy múlik az idő! Még néhány hét s a felesége leszek.
- Milyen jó neked Erika - simogatta meg a szőke lány barátnője haját -, ha elhagyod az intézetet, tudod, hogy hová mégy. Mig én ... - Liselotte elhallgatott és kis sóhajjal nézett maga elé.
- Liselotte drágáin - mondta Erika hányszor ismételjem meg a kérésemet? Nővérem már olyan régen keres két kislánya mellé valakit, akire nyugodt lélekkel rábízhatná őket. Hát miért nem fogadod el ezt a lehetőséget, legalább egyelőre? Milyen jó lenne, ha közöttünk élhetnél s nem kellene idegenbe menned!
- Nagyon köszönöm a kedvességedet Erika, de magad is tudod, hogy nem fogadhatom el. Remélem, hogy az igazgatónő beváltja igéretét, s szerez állást, ha levizsgáztunk. Nem Szeretnék még továbbra is ittmaradni.
- Igazad van - bólintott Erika -, sok szomorúságban volt itt részed."
Vissza