Capote

Előszó

Azokban az időkben az emberek lassabban mozogtak ott lent délen, úgyhogy a fürge mozgású Archot majdhogynem jenkinek lehetett volna nézni. Ahogy peckesen ment az utcán azon az áprilisi délutánon, épp csak annyi időre állva meg, hogy megemelje a kalapját a hölgyeknek, akiket ismert, úgy tűnt, gyorsabban jár, gyorsabban beszél és gyorsabban gondolkodik, mint bárki más Troyban vagy akár egész Alabamában. De hát Arch törekvő fiatalember volt, és azon a napon, amikor összeismerkedett Lillie Mae-vel, mint ahogy egyébként a legtöbb más napon is, egy olyan üzletet dolgozott, amelynek reményei szerint el kellett indítania a gazdagsághoz vezető úton. Vissza

Fülszöveg

1988-ban, négy évvel Truman Capote halála után jelent meg először Gerald Clarke könyve, és tizenhárom héten át vezette a sikerlisták. Az amerikai irodalom történetében még soha egyetlen író életrajza sem váltott ki ilyen tömeges érdeklődést, s ennek magyarázata Truman Capote írói karrierjének, sorsának, sikereinek és kudarcainak különös drámaiságában rejlik. Nagy történet, nagyszerűen megírva - nemcsak egy élet aprólékos rekonstruálása, hanem hasonló "tényregény", a tragédiához vezető összetett belső motívumok feltárása, mint amilyen Capote fő műve, a Hidegvérrel.
Egy alacsony, madárhangú fiú az 1940-es évek közepén publikált néhány elbeszélést New York-i folyóiratokban, s egyszeriben kinevezték csodagyereknek, az új amerikai próza üdvöskéjének. Más idők jártak akkor: az amerikaiak még sokkal többet olvastak, akár egyetlen elbeszélés is "esemény" lehetett, az izgalmas írók igazi sztárok voltak - bulvárlapok lesték minden lépésüket. És Capote izgalmas volt: gyermekien szép és pimaszul rámenős - valósággal elcsábította a fényképezőgépet és az olvasókat.
Jöttek a finom artisztikus kisregények - a Más hangok, más szobák, A fűhárfa, az Álom luxuskivitelben -, amelyekben Capote főként alabamai gyerekkorának élményeit fogalmazta meg, magányát, lelki gyötrelmeit, homoszexualitásának vállalását, de az igazi nagy témát még nem találta meg. Különös őszinteségével, bravúros, érzéki stílusával már rabul ejtette az olvasókat, s az amerikai társasági élet és kultúra legnagyobb alakjaival barátkozhatott Tennessee Williamstől kezdve Marily Monroe-ig, de tudta, hogy még meg kell írnia az "amerikai nagyregényt". Neki, és nem másnak. Emésztő becsvágy élt benne - sikerre, hírnévre, pénzre vágyott; bár mindezek mögött talán nem volt más, mint a vágy, hogy elismerjék és szeressék, mert ezt a szeretet anyjától és apjától sohasem kapta meg.
És aztán jött a nagy téma - egy kansasi kisvárosban hidegvérrel meggyilkoltak négy embert -, a hosszú éveken át tartó kutatás, a rengeteg beszélgetés a két gyilkossal (egyikben Capote szinte önmaga sötét felét találta meg), majd az addigra már Amerika-szerte hisztérikusan várt regény megjelenése, az óriási népszerűség, a rengeteg pénz és aztán az alkohol és a kábítószerek, az írói hanyatlás... Truman mindent elért, amire vágyott, de van, amikor ez is kevés. Ennek a lelki drámának a regénye Gerald Clarke könyve. Vissza