Géptan II.

Előszó

Részlet a könyvből:

"1. KÖZVETLEN ÉS KÖZVETETT HŰTÉS
Hűtésen hőelvonást értünk, tehát hűtéskor az a célunk, hogy egy általunk kiválasztott térben levő anyagtól hőt vonunk el, így ebben a térben a környezetinél kisebb hőmérsékletet biztosítsunk. Ezt két módon valósíthatjuk meg.
Közvetlen hűtés. Közvetlen hűtésről akkor beszélünk, ha egy rendelkezésünkre álló kis hőmérsékletű hűtőközeggel, például jéggel vonjuk el a hőt úgy, hogy a jeget közvetlenül a hűtendő közeghez adjuk.
Természetesen, ezzel a hűtési móddal a jég olvadáspontjánál kisebb hőmérsékletet nem tudunk elérni, emellett a hűtendő közeg vízzel szennyeződik. Nyilvánvaló, hogy ezzel a lehetőséggel csak akkor tudunk élni, ha a vízzel történő szennyeződés nem káros.
Közvetett hűtés. Közvetett hűtést akkor végzünk, ha hűtendő közeget a hűtőközeggel egy falon keresztül érintkeztetjük, a két szóban forgó közeg között átbocsátásos hőcsere játszódik le.
A hűtőközeg eredete szerint beszélhetünk természetes és gépi hűtésről. Természetes hűtőközegnek tekinthetjük a légköri levegőt, a természetes vizet. Ezeknél az okoz nehézséget, hogy hőmérsékletük sokszor nagyobb, mint a hűtéssel elérendő hőmérséklet.
Gépi hűtésről akkor beszélünk, ha a hűtést valamilyen mesterségesen lehűtött hűtőközeggel végezzük. Végső fokon az elvont hőt ekkor is valamilyen könnyen előteremthető, természetes hűtőközegnek kell átadni. Miután a természetes hűtőközeg hőmérséklete nagyobb, mint annak a térnek a hőmérséklete, melyből a hőt el kell vonni, a feladat csak úgy oldható meg, ha választunk egy olyan anyagot, melyet lehűtve a hűtendő térbe vezetünk és az ott hőt von el. Hőelvonás után a közeg hőmérsékletét a rendelkezésre álló természetes hűtőközeg hőmérséklete fölé kell növelni, hogy a hűtendő térből elvont hőt a természetes hűtőközegnek átadhassuk. A továbbiakban azt a közeget tekintjük hűtőközegnek, amely közvetít a hűtendő tér és a természetes hűtőközeg között." Vissza