Előszó
A folyamatirányító berendezések és rendszerek tervezése elsősorban villamosmérnöki feladat. A legtöbb korszerű irányító berendezés villamos jellegű, és általában a villamosmérnök rendelkezik szabályozáselméleti és újabban digitális-technikai ismeretekkel. Az irányító rendszer azonban nem öncélú, hanem meghatározott termelési (technológiai) folyamat előírt feltételeinek biztosítására hivatott. A villamosmérnöknek tehát áttekintő képessége és rendszerező készsége kell legyen az irányított folyamatok rendkívül széles területén.
Az ipar tevékenysége során nyersanyagok és energiafajták átalakítását végzi. Az átalakítás jellege igen sokféle lehet: alaki, fizikai energetikai, kémiai stb. A termelési folyamat rendszerint összetett, és általában több egymást előző és követő átalakításból áll, a termelés tehát különböző módon összekapcsolt elemi egységekben játszódik le.
Elképzelhetetlen, sőt szükségtelen, hogy a műszaki ismeretanyagtömeg mai méretei mellett az irányítástechnikával foglalkozó villamosmérnök a különböző nem villamos erő- és munkagépeket, valamint a szerteágazó technológiai folyamatokat individumként, saját részleteiben elemezve ismerje. Ugyanakkor azonban elengedhetetlen, hogy az ilyen elemi egységekből létrehozott összetett folyamat vizsgálatára megfelelő módszerekkel rendelkezzen. Az elemi egységek tárgyalásánál ennek érdekében az általánosításokra kell törekedni.
Minden elemi egységben lejátszódó jelenségre érvényesek az általános természeti törvények. A matematika, fizika, kémia a jelenségek objektív törvényszerűségeit tárja fel. A mérnöki tudományok mindegyike egy-egy sajátos mozgásforma tudománya, mindegyik jellegzetes mennyiségekkel dolgozik, de mindegyikre érvényesek a megmaradási törvények. Minden folyamatra érvényesek a tömeg, az energia, az elektromos töltés és az impulzus megmaradási tételek. Ma már világos, hogy ezek az általános megmaradási törvény változatai.
A tudomány mai fokán önként kínálkozik- a lehetőség, hogy a különböző termelési folyamatokat elemi egységekre bontva, azok statikus és dinamikus viselkedését azonos alapösszefüggésekből leszármaztatott egységes leíró módszerrel tárgyaljuk. E tárgyalásmód kapcsán kiderül, hogy a látszólag teljesen eltérő célú berendezések mennyi közös tulajdonsággal rendelkeznek és ezen közös tulajdonságok alapján igen jól rendszerezhetők.
Vissza