Georgikon/A vadember és családja

Előszó

Részlet:

Georgikon
Úgy volt, hogy ha szeretem az életemet, akkor muszáj belőle kiszöknöm egy kicsit. Legalább így mondták azok a jó emberek, akik azt hiszik, hogy az életnek még akkor is van értelme, mikor az ember már a szivarnak se érzi az ízét.
Amúgy nem éreztem én semmi névvel nevezhető bajt, csak éppen hogy hajnalonkint úgy omlottam az ágyba, hogy vagy lesz többet belőle keltem, vagy sem. Mikor lehajigáltam magamról a ruhát, mindig eszembe jutott az első vers, amire még gagyogó koromban tanított az édesanyám.

A vadember és családja
Legendák az unokámról
Az unokám tegnap este háromnegyed tízkor múlt nyolc hónapos, ötnapos és háromórás. Az órákat egy kicsit halkabban kell mondanom, mert ha a feleségem meghallja, rögtön helyreigazít. Tudniillik nincs a teremtésben még egy pont, ahol időmérés tekintetében olyan bizonytalanság uralkodna, mint nálunk. Házam úrnője titokban minden este előretolja egy órával a mutatót, hogy Trude reggel ehhez igazítsa a fölkelést. (Trude nem Alsó-Stájerből került hozzánk, hanem Alsótanyáról és nem is Trudénak hívják, hanem Máriának, de ha már ilyen előkelő helyen esik szó, hát miért ne uradzanánk vele egy kicsit? Neki nem árt az, nekünk meg használ. A nemzet is örül neki, mikor látja, hogy így fest "a magyar író otthonában".) Tehát az asszony mint a kapitalista zsarnokság képviselője titokban előreigazítja az órát egy órával. Én mint az elnyomottak védője titokban minden este visszatolom a mutatót másfél órával. Aki most már hozzátudja ehhez azt a kis igazítást, amit Mári eszközöl az időmérőn, szintén titokban, az körülbelül tisztában lehet vele, hogy nincs az a Gergely pápa, aki a mi óránkról meg tudná mondani, hogy tegnap este volt vagy holnap reggel, mikor az unokám született. Vissza