Lise Fleuron I-II.

Előszó

Részlet a könyvből:
Az Ambigu és a Porte-Saint-Martin közt. főbe járásával a boulevardra s mellék-bejárássál a Bondy-utcára, áll Párisban az a színház, mely megalapításakor a Fantaisies-Dramatiques nevet viselte. A főbejárás csak este szolgál, hét órától tizenkettőig, mikor a sötétség vastaggá lesz és a följáratok lángjai, melyek az éppen kedvelt darab címét izzó betűkben ábrázolják, a szól fuvallatában tűztenger módjára hullámzanak. Fakorlátok zárják el ilyenkor, melyek közé a sort álló tömeg engedelmesen szoríttatja be magát. Itt folyik a zárt székes'közönség harca a jegyüzérek ellen, kik olcsóbban kínálnak egy „jó ülést", semmint a pénztárnál vehetni, meg a szinlapárulók ostroma ellen, kik erőszakkal nyomják az ember markába a cédulájukat. Az édeslé-árus, vállára csatolt ezüst csengetyűjével, bebúvik a biztosok lábai közt egészen a mennyezet alá s ott kiáltozza el: „Kinek tetszik friss ital?" - míg az aszfalt szélén a cserzett képű, fejkendős narancsosok, keskeny ládikájuk mögül kötik az utcagyerkőcökre a „szép valenciai termés"-t egy vörös papiros-lámpásba dugott gyertya világa mellett.
Folytonos tolongásnak vannak itt a járókelők kitéve, kik fentartott fejjel néznek előre s megtapogatják zseböket, mielőtt rászánják magokat arra, hogy a jegyárúsítóhoz közeledjenek; bérkocsik összevisszasága, melyeknek ajtóit a szivarvéglesők megrohanják, szüntelen kiabálás, cívódás, szitkozódás közt. Vissza