A sátán árnyékában

Előszó

Részlet:
Eljött az esti óra, amelyet annyira szeretett Toulet, a költő. A láthatár szétszakad - nyugaton egy nagy elefántcsontfelhő és a zenittől a földig az alkonyi ég, a végtelen, már megfagyott magány - tele folyékony csenddel... Íme a költő órája, aki az életet párologtatta szívében, hogy titokzatos, illatos és kábító esszenciát vonjon ki belőle.
A százkarú, százszájú emberi falka már mozog az árnyékban; a körút már zajlik és szikrázik... És ő a márványasztalra könyökölve nézte, amint az éjszaka a magasba száll, mint a liliom.
Ebben az órában kezdődik Germaine Malorthy története. Apja azon boulogne-i Malorthyk közül került ki, akik nemzedékek óta molnárok és malomtulajdonosok: egyívású emberek, értik a csíziót, de az üzletben nagyvonalúak és szeretik az életet. Malorthy papa volt az első, aki Campagne-ban letelepedett, ott megházasodott és a búzáról az árpára térve át, politikával és sörgyártással kezdett foglalkozni, anélkül, hogy bármelyikhez is értett volna. Doeuvres és Marquise malmosai ettől kezdve közveszélyes őrültnek tekintették, aki nyomorban fogja befejezni életét, miután szégyenbe döntött néhány kereskedőt, akik mindenkitől csak becsületes hasznot kértek. «Régi liberálisok vagyunk», szokták mondogatni, s ezzel azt akarták hangsúlyozni, hogy feddhetetlen üzletemberek maradtak... Mert a forradalmár doktrinér, akin az idő mély gúnnyal mulat, csak békés emberek őse. A forradalmár Blanqui szellemi utódai az iktatókat népesítették be és Lamennais ivadékai a sekrestyékben tolonganak. Vissza