A Hét Királyság lovagja

Előszó

Az alábbi történet mintegy száz évvel a Trónok harca eseményeit megelőzően játszódik.
A tavaszi esők felpuhították a földet, így Dunknak nem okozott nehézséget a sír megásása. Kiválasztott egy helyet egy alacsony domb nyugati lankáján, mert az öregember mindig is szerette figyelni a napnyugtát.
— Újabb nap múlt el — mondta ilyenkor nagyot sóhajtva —, és ki tudja, mit hoz nekünk a reggel, nem igaz, Dunk?
Nos, az egyik reggel esőt hozott, amely csontig átáztatta őket, a következő nyirkos szélrohamokat, az azutáni fagyot. A negyedik napon az öregember már a lovagláshoz is gyenge volt.
Vissza

Fülszöveg

A Királyvár nyomornegyedében malacokat hajkurászó Dunk élete először akkor vett váratlan fordulatot, amikor egy kóbor lovag maga mellé vette fegyverhordozónak. Tíz évvel később az újdonsült lovag élete újabb fordulatot vesz, amikor első lovagi tornáján a Targaryen-ház tagjaival vívhat. Ám aki sárkányokkal táncol, könnyen megégetheti magát
George R. R. Martin A tűz és jég dalával párhuzamosan írt kisregényei Westeros múltjába visznek el minket, amikor még a sárkánykirályok uralják a Hét Királyságot, ám hatalmukat belviszályok és trónkövetelők fenyegetik - veszélyes és izgalmas idők egy kóbor lovag és fegyverhordozója számára.
A Hét Királyság lovagja, amely ezúttal napjaink egyik legelismertebb fantasyillusztrátora, Gary Gianni több mint 160 rajzával együtt jelenik meg, kötelező olvasmány A tűz és jég dala regények rajongói számára, és ideális ízelítő azoknak, akik eddig csak a tévésorozatból ismerték Westeros lenyűgöző világát.

„Próbált nem figyelni az egyre közelebb érő fémhegyre Aerion fekete lándzsájának végén. A sárkányt, a sárkányt nézd! - figyelmeztette magát. A nagy, háromfejű bestia beterítette a herceg pajzsát, csupa vörös szárny és arany tűz. Nem, csak oda nézz, ahová célzót, jutott eszébe hirtelen, de a lándzsája addigra már oldalra lendült. Próbálta visszamozdítani, de elkésett Látta, hogy a hegye eltalálja Aerion pajzsát a sárkány két feje között, és belefúródik az egyik festett lángnyelvbe. A tompa reccsenéssel egy időben érezte, hogy Villám megrándul alatta az ütközés erejétől, és egy fél pillanattal később valami iszonyatos erővel nekicsapódott az oldalának. A lovak egymásba rohantak, páncél kongott és csilingelt, Villám megingott, és Dunk kezéből kihullott a lándzsa. Aztán már túl is jutott az ellenfelén, kétségbeesett erővel kapaszkodva próbált nyeregben maradni. Villám oldalra dőlt a sáros talajon, és Dunk érezte, hogy a hátsó lábai kicsúsznak alóla." Vissza