A pénz filozófiája

Tartalom

ELŐSZÓ
ANALITIKUS RÉSZ
ELSŐ FEJEZET. ÉRTÉK ÉS PÉNZ
I. Valóság és érték mint egymással szemben álló önálló kategóriák,
amelyek révén képzettartalmaink világképekké válnak. Az objektív érték lélektani ténye. Az objektív a gyakorlatban mint a szubjektív totalitás normája vagy garanciája. A gazdasági érték mint
szubjektív értékek tárgyiasulása a közvetlenül élvező alany és a
tárgy közötti távolság révén. Analógia: az esztétikai érték. A gazdaság mint (fáradozás, lemondás, áldozat révén történő) eltávolítás,
egyszersmind ennek meghaladása
II. A csere mint alkalom a tárgynak pusztán szubjektív értékjelentésétől való eloldására: benne a dolgok egymás által fejezik ki értéküket. A tárgy értéke attól tárgyiasul, hogy egy másik tárgyat adnak
érte. A csere mint életforma és mint a gazdasági érték feltétele,
mint elsődleges gazdasági tény. A hasznosság- és ritkaságelmélet
redukciója. A társadalmilag rögzített ár mint a tényszerűen szabályozott ár előfoka
III. A gazdasági érték betagolása egy relatív világképbe. Ez utóbbi példaszerű felvázolása ismeretelméleti szempontból: a bizonyítások
végtelen egymásra épülése és megfordításuk a kölcsönös legitimálás céljából. Az igazság és az érték objektivitása mint szubjektív
elemek viszonya. A pénz mint a csereviszony önállósult kifejeződése, amelynek révén a kívánt tárgyak gazdaságivá válnak, vagyis a
dolgok helyettesíthetősége. A pénz c lényegének taglalása értékállósága, fejlődése, objektivitása kapcsán. A pénz mint azon általános létforma szubsztanciája, amely szerint a dolgok jelentőségüket egymásban, kölcsönösségükben kapják meg
MÁSODIK FEJEZET A PÉNZ SZUBSZTANCIAÉRTÉKE 124
I. Látszólag szükség van a pénz külön értékére ahhoz, hogy betölthesse funkcióját. az értékmérést. Cáfolat az egyes író és az egyes
pénzösszeg közvetlen egyenértékűségének két arány egyenlőségévé történő átalakításával: az előbbi és a pillanatnyilag létező összárumennyiség aránya az utóbbi és a pillanatnyilag létező összpénzmennyiség aránya közötti viszony egyenlőségévé. E törtek
nevezőjének nem tudatos volta. Egy minden szubsztancia értéktől
független pénzfunkció logikai lehetősége. Az értékkel bíró pénz
eredendő követelménye. Az egyenértékűségre vonatkozó elképzelések fejlődése ezen a szakaszon túl és a pénz tisztán szimbólumjellege felé 124
II. A pénz anyagának nem pénzszerű felhasználásáról való lemondás.
Az első érv a jelpénzzel szemben: a pénz-érték viszonyok, amelyek feleslegessé tennék a pénz önértékét, nem ismerhetők meg
pontosan; a pénz önértéke mint ennek a fogyatékosságnak a kiegészítése. A második ellenérv: a pénz mint értékjegy korlátlan szaporíthatósága; relativista közömbösség a pénzmennyiség abszolút
nagyságával szemben, s a belőle fakadó tévedések. A pénz befejezhetetlen fejlődése a szubsztanciálistól a relativista jelentés felé
mint egy általános viselkedésforma konkrét esete: a valóság mint
tiszta fogalmak kölcsönös egymást korlátozása 154
III. A pénz történelmi fejlődése a szubsztanciától a funkció felé; ennek szociológiai meghatározottsága. A társadalmi kölcsönhatások
és külön képződményekké történő kiteljesedésük; a vevők és eladók közös viszonya a társadalmi egységhez mint a pénzforgalom
szociológiai előfeltétele. A gazdasági kör nagyságának és kicsinységének, lazaságának és koncentráltságának jelentősége a pénz
szubsztanciajellege szempontjából. A funkciójellegre való átmenet az egyes szolgáltatásokon szemléltetve: a forgalom megkönnyítése, az értékmérő állandósága, az értékek mozgósítása és sűrítése. A pénz csökkenő szubsztanciális jelentősége és fokozódó értékjelentősége 177
HARMADIK FEJEZET. A PÉNZ A CÉLOK SORÁBAN 227
I. Acélszerű cselekvés mint tudatos kölcsönhatás alany és tárgy között. A teleológiai sorok hossza. Az eszköz mint felfokozott közvetítő. a pénz mint a szerszám legtisztább példája. A pénz énekének fokozódása felhasználási lehetőségeinek korlátlansága folytán.
A gazdagság többletértéke. Ugyanaz a pénzmennyiség különbözik
attól függően, hogy nagyobb vagy kisebb tulajdon része-e; a fogyasztástól függő árkorlátozás. A pénz tisztin eszközjellege folytán a társadalmi körhöz nem kötődő személyiségek terepe 227
II. Az eszközök céllá fejlődésének lélektani folyamata, a pénz mint
ennek legvégletesebb példája. Céljellegének függősége a korok
kulturális törekvéseitől. A pénz teleológiai helyzetének lélektani
következményei: pénzsóvárgás, dölyf, pazarlás, aszketikus szegénység. modem cinizmus, blazírtság 261
III A pénz mennyisége mint minőség. A kockázati arányok szubjektív
különbségei. Mennyiségileg megváltozott okok minőségileg nem
egyforma következményeinek általános jelensége. A közgazdasági
tudat küszöbe. A különbözőséggel szembeni érzékenység a gazdasági ingerek tekintetében. Külső ingerek és érzelmi következmények közötti viszonyok a pénz területén. A tulajdonos személyes
egységének jelentősége. A dolgok formája és mennyisége, mennyisége és minősége közötti dologi és kulturális viszony s a pénz
jelentősége ennek szempontjából 302
SZINTETIKUS RÉSZ
NEGYEDIK FEJEZET. AZ EGYÉNI SZABADSÁG 335
I. A kötelezettségekkel együtt fennálló szabadság fokozatai aszerint,
hogy az előbbiek a személyiségre vagy a munka termékeire vonatkoznak; a pénzbeli kötelezettség mint az a forma, amely a legnagyobb szabadsággal egyeztethető össze. Az értékek maximalizálásának problémája tulajdonváltás révén. A civilizáció fejlődésével
növekszik azok száma, akiktől függünk miközben csökkennek az
egyénileg meghatározón személyekkel szembeni kötöttségek. A
pénz mint a személyek közötti személytelen kapcsolatok, s ezáltal
az egyéni szabadság hordozója 335
II A birtoklás mint cselekvés. A birtoklás és a lét közötti kölcsönös
függőség. Mentesség ettől a pénztulajdonnak köszönhetően A
szabadság hiánya mint lélektani sorok összeszövődése: a legkevésbé
akkor, ha rendre a másik sor legáltalánosabb tagjával szövődik össze.
Alkalmazás a gazdasági érdek révén kialakuló kötődésre. A szabadig mint az én kifejeződése a dolgokban, mint birtok A pénzbirtok
feltétlen és feltételes engedékenysége az énnel szemben 364
III. Személy és birtok elkülönülése: térbeli távolságtartás és technikai
tárgyi ásítás a pénz révén. Az össz-személyiség különválása egyes
teljesítményeitől s ennek következményei a teljesítmény-egyenértékek szempontjából. Az egyén önállósodása a csoporttal szemben és új társulási formák a pénz révén: a célra szövetkezett egyesülés. A pénzgazdálkodás és az individualizmus elve közötti általános viszonylatok
ÖTÖDIK FEJEZET. A SZEMÉLYES ÉRTÉKEK PÉNZBELI
EGYENÉRTÉKE
I. Az értékpénz. Az átmenet az ember haszonelvű értékeléséről objektív és abszolút értékelésére. A pénzbüntetés és a kulturális lépcsőfokok. Az emberi differenciálódás előrehaladása és a pénz indifferenciája mint az előbbi fokozódó elégtelenségének oka. A vásárolt házasság és a nő értéke. A nemek közötti munkamegosztás
és a hozomány. A pénz és a prostitúció közötti tipikus kapcsolat,
amelynek fejlődése párhuzamos az emberölés miatti bűnhődésével. Az érdekházasság. A vesztegetés. Az előkelőségeszmény és a pénz
II. Sajátos tartalmú jogok átalakulása pénzbeli követelésekké. A kikényszeríthetőség. Dologi értékek átalakulása pénzértékké: a szabadság negatív értelme és a személyiség gyökerét vesztése. A személyes teljesítmény és a pénzbeli egyenérték közötti értékkülönbség
III. A munkapénz és annak megindoklása. A szellem ingyenes teljesítménye. A munka színvonala közötti különbségek mint mennyiségi különbségek. Az izommunka mint munkaegység. A fizikai teljesítmény értéke visszavezethető a pszichés teljesítményére. A
munkák közötti hasznossági különbségek mint ellenérv a munkapénzzel szemben; milyen belátást enged meg ez a pénz jelentőségébe
HATODIK FEJEZET. AZ ÉLETSTÍLUS
I A szellemi funkciók pénzgazdálkodás által közvetített túlsúlya az
érzelmi funkciókkal szemben; az életstílus jellegtelensége és objektivitása. Az intellektus és a pénz kettős szerepe; tartalmát tekintve személyfeletti, funkcióját tekintve individualista és egoista;
viszonya a jog és a logika racionalizmusához. Az újkor számító lényege
II. A kultúra fogalma. Fokozódik a dolgok, háttérbe szorul a személyek kultúrája. A szellem tárgyiasodása. A munkamegosztás mint a
szubjektív és objektív kultúra szétválásának oka. Az előbbi időről
időre mutatkozó túlsúlya. A pénz viszonya ezen ellenmozgások
hordozóihoz
III. Az én és a dolgok közötti távolság megváltozása mint az életstílusok különbözőségeinek kifejeződése. A távolság növelésének és
csökkentésének modern tendenciái. A pénz szerepe ebben a kettős folyamatban. A hitel. A technika uralma. Az élettartalmak ritmusa vagy szimmetriája s ezek ellentéte. A két tendencia egymásra
következése és egymásmellettisége, a pénz fejlődése mint e tendenciák analógiája és hordozója. Az élet tempója, e tempó s a
pénzállomány változásai. A pénzforgalom koncentrációja. Az értékek mobilizálhatósága. Megmaradás és mozgás mint a világmegértés kategóriái, szintézisük a lét viszonylagosságában, a pénz
mint a lét történelmi jelképe

Témakörök