Georg Raphael Donner élete és művészete

Előszó

A művészettörténet számos olyan festőről, szobrászról, építészről tud, akik jelentős munkásságot fejtettek ki, mikor azonban szerszámjukat kiejtették a kézből, egyéniségük emléke csakhamar feledésbe merült s műveik más, jobban csengő nevek alatt származtak át az utókorra. Sok kis mesternek ez a tragédiája: halála után az idő rútul kifosztja. De a nagy mesterek számára is tartogat a sors haláluk utáni tragédiát. Ez, éppen ellenkezőleg, a művek számának látszólagos növekedésében jelentkezik. Elferdített hagyomány, felületesség, üzleti érdek, gyűjtők becsvágya és - nem utolsó sorban - egyes kutatók túlbuzgalma sok nagy mester oeuvrejét „gyarapította" már nem kívánatos módon, hihetetlen mértékben. Eléggé ismeretes, mennyire gyűjtőnév volt egykor Leonardo, Giorgione, Rembrandt neve. De sok más művészfejedelem alkotásainak körét is csak a legutóbbi évtizedekben végrehajtott, aggodalmasan gondos kritikai munka tudta megszabadítani a betolakodott idegen elemektől. Ebben a különös tragédiában sem hagyható azonban említés nélkül a kiengesztelő mozzanat, mert ez a tragédia csak az olyan lángelméket sújtja, akik a pártatlan utókor mérlegén is súlyosaknak, mindég lenyűgözően érdekeseknek és - utánzásra, hamisításra érdemeseknek találtattak.
Művészi nagyságának ezt a tragikus próbáját Georg Raphael Donner is megállotta. A halála óta eltelt közel két évszázad ítélőszéke előtt mindég mint a XVIII. századi művészet egyik vezető mestere állott. Sohasem vonták kétségbe, hogy a Habsburg-birodalomban virágzó későbarokknak ő a legerősebb, legegyetemesebb értékű szobrászegyénisége. Eleinte tehát sok volt a követője, később sokan voltak utánzói, míg a XIX. század második fele és a XX.-nak eleje arra csábíttatta magát, hogy a nagy szobrásznak tulajdonítson tömérdek olyan munkát is, melyek az ő művészetével legfeljebb tizedíziglen állottak rokonságban. Végül elkövetkezett az a fonák helyzet, hogy a tévesen Donnernak tulajdonított munkák számszerint túlhaladták a hiteles alkotásokat, s ezzel természetszerűleg lehetetlenné tették a donneri művészet lényegének megismerését. Vissza