Pink Floyd a '70-es években

Fülszöveg

Az immár fél évszázada, világszerte töretlen népszerűségnek örvendő zenekar legkreatívabb és legsikeresebb évtizedét nnutatja be az amerikai zenei szakíró, Georg Purvis. Szót ejt a kezdetekről és a későbbi eseményekről is, de alapvetően az Atom Heart Mother és a The Wall közötti periódusra fókuszál, rengeteg olyan történettel, amelyeket
eddig egyetlen, magyarul megjelent kiadványban sem olvashattunk.
Az album utolsó száma viszont a legkevésbé sem mondható megszokottnak: a nagyívű Masondarabban a Floyd roadja, Alan Styles készít magának reggelit, egyúttal részletes leírást adva az étkezésről. Az „Alan's Psychedelic Breakfast" egy 13 perces mókázás, amelyben hallhatjuk tojások feltörését, baconcsíkok sistergését, gyümölcslé kortyolgatását és a gabonapehelyre öntött tej hang-Ját, miközben a zenekar kötetlenül jammel a háttérben. Meglepőnek tűnhet, de a darabot néhányszor élőben is előadták, az .eseményeket elbeszélő Styles részvételével. Mason később viccelődött is azon, hogy... Tovább

Fülszöveg

Az immár fél évszázada, világszerte töretlen népszerűségnek örvendő zenekar legkreatívabb és legsikeresebb évtizedét nnutatja be az amerikai zenei szakíró, Georg Purvis. Szót ejt a kezdetekről és a későbbi eseményekről is, de alapvetően az Atom Heart Mother és a The Wall közötti periódusra fókuszál, rengeteg olyan történettel, amelyeket
eddig egyetlen, magyarul megjelent kiadványban sem olvashattunk.
Az album utolsó száma viszont a legkevésbé sem mondható megszokottnak: a nagyívű Masondarabban a Floyd roadja, Alan Styles készít magának reggelit, egyúttal részletes leírást adva az étkezésről. Az „Alan's Psychedelic Breakfast" egy 13 perces mókázás, amelyben hallhatjuk tojások feltörését, baconcsíkok sistergését, gyümölcslé kortyolgatását és a gabonapehelyre öntött tej hang-Ját, miközben a zenekar kötetlenül jammel a háttérben. Meglepőnek tűnhet, de a darabot néhányszor élőben is előadták, az .eseményeket elbeszélő Styles részvételével. Mason később viccelődött is azon, hogy „akkora sztár lett belőle, hogy a cuccok cipelésére már nem is mertük megkérni. Végül ki kellett rúgnunk."
1979
Mivel abban az időben meglehetősen közel laktak egymáshoz, Gilmour és Waters gyakran egy autóval ment a felvételekre, és a gitáros később úgy emlékezett vissza:„Elég komoly vitáink voltak a The Wall készítésekor, de ezek mind művészeti nézeteltérések voltak. A The Wall mögötti szándék végig az volt, hogy a lehető legjobb lemezt hozzuk össze, amit csak tudunk. Egy reggel, emlékszem, együtt autóztunk Roger-rel, amikor azt mondta: »Istenem, soha nem szabad feladnunk ezt az együttműködést, iszonyú jó csapat vagyunk«." Vissza