A Szó világossága

Fülszöveg

Az emberiség felé irányuló pedagógia első eszköze a beszéd, az ének-beszéd volt. „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél." Ma az Ige - a Szó testté válásának köszönhetően, az embernél van.
A meditáció - az „egyetlen valóban teljesen szabad cselekvés", az „ősszabad cselekvés" - a magasabb, egyre magasabb szavak megtalálása. A magasabb szavak mögött „én-lények", én-tudattal rendelkező lényiségek állnak. Religió, kommunió, meditáció szójellegűen, a szó, a szó-lények szintjein keresztül kötik össze a Földet a Mennyel.
„Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég." Meglett az isteni, szójellegű rend, az új Föld és az új Ég rendje. A Logosz, aki a kezdetben „vala", a vég, a tökéletesség is „lett". „Kezdet és vég" egybeesik az emberi lélek Grál-pontjában, a naprendszer középpontjában, ami „megközelíthetetlen lépteiteknek", ahova a dialektikus gondolkodás nem hatolhat el. Ebből a pontból „jő ki" az élet vize a szomjazóknak, ingyen - Kharisz-ból. így múlik e a régi ég és a régi föld, minden, ami nem tudta megőrizni szó jellegét, amit fel kellett áldozni az ember Logosztól Logoszig vezető útján.
Az maga az-ember sorsa, ahogy ingázik, fel és le, Menny és Föld között, ahogy sorsának fonalával összeköti a két birodalmat, szőnyegét; sző az élet jelével. Mint szóra képes lény behozza "a törvények világába a szabadságot; a szabadság világába pedig á megjelenő szavak újonnan meghódított világát - az emberi megismerést és teremtést. A Szó állt történetének kezdetén, a Szó áll középen, és a Szóval is fog bevégződni. Vissza