Kém voltam

Előszó

Saját történetemet fogják olvasni. Mielőtt az elbeszélésére rátérnék, néhány percig beszélgetni szeretnék Önnel erről a most következő témáról. Napjainkban gyakran beszélnek a " kémkedésről Ezt Ön is látja, hogy erről módfelett sokat beszélnek. kém nem mindig egy méter nyolcvan és eleve szeretetreméltó szőke szépfiú, aki hajlandó elcsábítani az egyik olyan fiatal kalandornőt, aki az ellenség cinkosa. Nem, a " Kémkedés " nem ez.
Az ember egyik napról a másikra nem lesz kém. Hosszú és fáradságos előtanulmányra van szükség. Képzeljen el egy "vámpírt" vezető vadászpilótát, aki lefegyverző könnyedségű gesztusokkal cselekszik. A repülőgép mintha játékszer lenne a keze között. Mesteri módon vezet, a gép még a reflexeinek is engedelmeskedik. Mennyit dolgozhatott ez az ember előzőleg, amíg elérte ezt az eredményt? Kétségtelenül teljes éveket /legalább három évet/.
Vagy nézze az orvost, aki felkeresi Önt és megállapítja ennek vagy annak a betegségének diagnózisát. Ítéletének biztonságát csak hosszú tanulmányok, munkában átvirrasztott éjszakák, nehéz vizsgák Útján érte el. Kezében tartja az életét, megmentheti önt a haláltól. A vadászrepülő is megmentheti önt, ha kitör holnap a háború. Ugyanolyan módon védi az ellenségtől, mint az orvos a betegségtől. Ami ezt a két véletlenül felhozott példát illeti, az embernek előre kialakítható véleménye lehet... Azt mondhatjuk: vadászrepülő, orvos leszek... Vissza