Geológia

Előszó

A földtan vagy geológia a természettudományok azon ága, mely a Földet mint egészet, annak eredetét, felépítését, összetételét és történetét (beleértve az élet múltbeli fejlődését), valamint a felsoroltakkal kapcsolatos folyamatokat és jelenségeket tanulmányozza. A földtan nem tér ki a Föld jelenlegi burkainak, úm. a légkör (atmoszféra), vízburok (hidroszféra), életburok (bioszféra) tanulmányozására. Ezek a földrajz és biológia tárgyát képezik, de taglalja ezek múltbeli vonatkozásait saját adatai, valamint jelenkori, közvetlen megfigyelésük során szerzett ismeretek alapján. A földtani tevékenység javarészt a felszínközeli földövre, a földkéregre szorítkozik, melynek helyenként változó vastagsága nem haladja meg a 30 km-t, de, mely direkt módszerekkel - a mai mélyfúrási technikával - csak 14 km vastagságig kutatható. A Föld mélyszerkezetére vonatkozó adatokat a geofizika szolgáltatja. A földtan és fizika e határtudománya egy sor fizikai és kémiai diszkontinuitást mutatott ki - ez bolygónk belsejének réteges felépítését tükrözi. A földtan az ásványi nyersanyagok tudományos megismerésének és felhasználásának szükségszerűségéhez szorosan kötődve fejlődött. A tapasztalat szintjén már a civilizációk történelmének hajnalán léteztek gyakorlati ismeretek, így kezdetben a kovakövet eszközzé formáló pattintott kőkorszaki ősemberek, majd az agyagot felhasználó első fazekasok révén. Később, a fémek korában, a réz-, a vas-, arany- és ezüstérc felszínközeli bányászatával bővültek az idevágó ismeretek. A földtan empirikus (tapasztalati), a bányászathoz kötődő korszakát a föld alkotóelemeinek (ásványok, kőzetek, kövületek), ezek elrendeződésének és a geológiai szerkezetek tudományos megismerése követte, megnyitva ezáltal a lehetőséget a Föld belső tartalékainak céltudatos feltárására. Ez a korszak a XVII-XVIII. században kezdődik, amikor a földtannak egy sor önálló szakága különül el, melyek együttesen hozzájárultak a Földről alkotott összetettebb kép megrajzolásához. Ezek az ásványtan (mineralógia), kőzettan (petrográfia), őslénytan (paleontológia) és rétegtan (sztratigráfia). Lényegében mindezek leíró és rendszerező tudományok. Amint a földtani „összetevők" megismerése egyre előbbre lépett, úgy nőtt az érdeklődés ezek eredete, valamint a keletkezésüket és elrendezésüket meghatározó okok felderítése, megfejtése iránt. A földtan azon oldala, mely a keletkezés ok-okozati összefüggéseit feszegeti, önálló törvényszerűségeket fedezve fel, eljutva a Föld időbeni változásainak filozófiai vetületéig, lényegében az utolsó félévszázadban fejlődött ki. Vissza