Előszó
»Földméréstan«-on az olyan tudományos és gyakorlati ismeretek összességét értjük, amelyek segítségével a föld felszínén különböző területrészek lemérhetők és papíron ábrázolhatók.
A »zemlemérije« (= földméréstan) ősi orosz szó, amelyet már a Rettegett Iván idejében, 1554-ben kiadott első »Telekkönyvi rendelet« is megemlít; megfelel a »geometria« és »geodézia« jelenlegi tankönyvi és tudományos szakkifejezéseknek. A »geometria« szó pontos fordításban földmérést, a »geodézia« pedig földfelosztást jelent.
A mezőgazdasági technikumok tanulóinak, amikor földméréstant (geodéziát) tanulnak, fokról fokra meg kell ismerniök, milyen alapvető szakaszokon ment át a Szovjetunióban a földfelvételezés tudománya történeti fejlődése során, mennyire hasznos és szükséges a földméréstan szocialista államunk építésében, milyen határozatokat hozott a szovjet kormány és a SzK(b)P KB a földméréstan mezőgazdasági alkalmazásával kapcsolatban. A tanulóknak ugyanakkor meg kell ismerniök és tanulniok a felvételezés, a tervek és térképek készítésének és használatinak korszerű módszereit, amelyeket a mezőgazdaságban jelenleg alkalmazunk.
A Szovjetunió több mint 22 millió km2 kiterjedésű összterületéből 4,22 millió km2-nél több (422 millió ha) áll mezőgazdasági művelés alatt. Ezek a mezőgazdasági földterületek úgy oszlanak meg, hogy több mint 371 millió ha a kolhozokba egyesült parasztság, több mint 51 millió pedig a szovhozok használatában van. A Szovjetunió több mint 222 000 kolhozának örökös használatra átadott földterületei vannak, amelyeket a természetben is határjelekkel elhatároltak. Ezeknek a területeknek a határairól tervet készítettek és az örökös földhasználat állami okmányával (1. ábra) együtt valamennyi kolhoznak átnyújtották.
A kolhozoknak átadott föld lehető legjobb kihasználása céljából minden földhasználat keretén belül »földrendezés« történik, a vetésforgók tábláinak megjelölésével. 1947. elejére a 222 000 kolhoz közül 117 000-ben már bevezették a helyes vetésforgókat.
A háború óta eltelt időszakban rendkívül nagy jelentőségű a mezőgazdaság fejlődése szempontjából a SzK(b)P KB 1947 februári teljes ülésének határozata a mezőgazdaság háború utáni fellendítésére és fejlesztésére irányuló intézkedésekről.
A határozat ezt mondja : »Most, a békés építőmunkára való áttérés után pártunk és az állam előtt újra teljes nagyságában jelentkezik az a halasztást nem tűrő feladat, hogy a mezőgazdaságot oly fokra emeljük, amely a legrövidebb időn belül bőségesen ellátja a lakosságot élelmiszerekkel, könnyűiparunkat nyersanyaggal és módot nyújt arra, hogy bőséges élelmiszer- és nyersanyagtartalékot halmozzunk fel.«
Vissza