Geodézia

Fülszöveg

A jegyzet első nyolc fejezete a földi helymeghatározás általános ismereteit tartalmazza. A hibaelmélet alapjai és a mérési eredmények feldolgozása (1.) után a vonatkozási rendszerek leírása (2.), az alapfelületről a sík képfelületre vetítés, a vetületi és térképrendszerek összefoglalása (3.), majd az állami alapponthálózat helymeghatározásban betöltött szerepének ismertetése (4.) következik. A vízszintes értelmű mérések: szögek mérése és távolságok meghatározása (5.); számítások: trigonometriai pontkapcsolások (6.), majd a magasságok meghatározása (7.) képviselik a helymeghatározás klasszikus módját, míg a navigációs műhold-rendszer segítségéve/ végrehajtható térbeli helymeghatározás (8.) a feladat újszerű megoldását jelenti.
A további hat fejezet a helymeghatározás feladatát a gyakorlati alkalmazás szemszögéből tárgyalja. Az alappontsűrítés (9.) és a részletes felmérés (10.) hagyományos és korszerű módszereinek ismertetése után a térképszerkesztés hagyományos eszközeinek és a digitális térképkészítés adatgyűjtő módszereinek leírása (11.) következik. A kitűzések (12.) és a mozgásvizsgálatok (13.) tervezésével és végrehajtásával, a közművezetékek és az épületek felmérésével (14.) foglalkozó fejezetek az építőmérnökök geodéziai tevékenységének egy-egy fontos területét mutatják be.
A megfelelő fejezetekben a korszerű mérőeszközök: elektrooptikai távmérők, elektronikus teodolitok és tahiméterek, a műholdas helymeghatározás, a fotogrammetria és a távérzékelés berendezései, az automatizált elektromos elmozdulásmérő rendszerek leírása is megtalálható.
A jegyzet az építőmérnök-hallgatók számára készült, de a műszaki felsőoktatás számos olyan területén is fel.
A szerző 1939-ben született, egyetemi docens, a műszaki tudomány kandidátusa, a Budapesti Műszaki Egyetem Általános Geodézia Tanszékének vezetője, a Geodézia című tantárgy előadója. Vissza