GEO 2018. április

Előszó

Részlet:
Tisztelt Olvasó!
E havi címlaptörténetünkben a Nílus völgyébe kalauzoljuk olvasóinkat, ahol a politikai instabilitás és a terrorveszély miatt 2010 és 2016 között a külföldi látogatók száma - csak Egyiptomban - évi tizennégyről hatmillióra esett vissza, és ez a veszteség kétharmadával csökkentette a vendéglátóipar éves bevételét, amely 11 milliárd eurós forgalmával az ország GDP-jének több mint 11 százalékát adta. Az aggasztó helyzetet tovább súlyosbítja az infláció és aztán a Nílus völgyében, ahol a nagy turisztikai látványosságok találhatók, az egyiptomiak a túlélésért küzdenek. Aggódnak ezért a nagy folyamért, Egyiptom szimbólumáért, amely ókori temetkezési mítoszokat hordoz: haláluk után fáraók hajóztak át rajta a túlvilág birodalmába, Ozirisz királyságába.
A 2011-es arab tavasz eseménysorozata végigsöpört a régió országain, Egyiptomban Mubárak elnök bukásához vezetett. A hurráoptimizmust aztán gyors kijózanodás követte, nem sikerült visszaszorítani a korrupciót, a politikai intézményrendszer stabilitása is kérdéses, mindeközben a lakosság hatalmas árat fizetett mind gazdaságilag, mind pedig a szociális fejlődés szempontjából. Ebben a szélsőségesen feszült helyzetben az idegenforgalom pusztulása a gazdaság számos kulcsfontosságú ágazatát érinti, nevezetesen a szálloda- és szabadidőszektort, a közlekedést és persze az ásatásokat is. Keményen sújtja az autóbuszok és taxik vezetőit, a felukkás folyami hajósokat, az utcai árusokat, az éttermi dolgozókat, az italmérőket, az idegenvezetőket, a tevehajcsárokat, a szuvenírárusokat és az egyéb, több-kevésbé szakmának tekinthető vásári foglalkozást. A gízai és szakkarai piramisoknál, Kairó környékén, Asszuánban, Lukszorban vagy Thébában a régészeti leletek, a múzeumok, az utcák és a sétányok reménytelenül üresek. Vissza