GEO 2015. október

Előszó

Tisztelt Olvasó!
Brazília, mely az Újvilágot felosztó tordesillasi egyezménynek köszönheti, hogy Spanyolország helyett a portugál korona gyarmata lett, nevét pedig egy fafajtáról kapta, mára a nyugati félteke egyik potenciális nagyhatalmává vált. A közhelyes Brazília képe a banánkalapos Carmen Miranda óta nem sokat változott, csak kiegészült néhány elemmel.
Elsősorban természetesen Pelével és más focistákkal, zenészekkel, az egyetemes popzene legnagyobbjai közé tartozó tropicália-hősökkel, a szelíd hangjával hazája minden szépségét kifejező Caetano Velosóval, és az újjal, a riói nyomornegyedek géppisztolysorozataira épülő, a kétezres évek nyugati tánczenéjét is megfertőző baile funk ütemeivel. Brazília a legtöbb volt gyarmati országhoz, Kenyához vagy Kubához hasonlóan sokáig csak az arra vetődő turisták fantáziáját szolgálta ki. Néhány éve azonban különös változás vette kezdetét: Brazília tényezővé lett. Az évezred elején megjelenő rövidítés, a BRIC volt ennek a megdöbbentő újításnak az első jele. A betűszó négy hatalmas, gyorsan növekvő ország angol nevének kezdőbetűjéből tevődött össze. Oroszország, India és Kína fokozódó jelentősége senkit nem lepett meg, hiszen ezek a történelem során ilyen vagy olyan formában mindig fontos szerepet játszottak. Na de Brazília, ahonnan a focistákon meg a zenén kívül legfeljebb nyersanyagot lehetett lopni? Vissza