GEO 2010. július

Előszó

Tisztelt Olvasó!
A nyelv erejét és jelentőségét az emberiség már régen felismerte. Ennek ékes bizonyítéka, hogy szinte minden kultúrában előfordulnak a dolgok, személyek megnevezéséhez, a nevek kimondásához fűződő hiedelmek, tiltások. A megnevezés egyenlő volt a megnevezett feletti hatalomgyakorlással. Számos, egymástól függetlenül fejlődő kultúra tekintette a nyelvet isteni eredetűnek, sőt egyes elképzelések szerint a dolgok megnevezése vezetett a világ teremtéséhez is.
Az évszázadok során alkotott különböző megközelítésű nyelvelméletek fejlődésével napjainkra egyre világosabbá válik, hogy a beszéd és a nyelv mennyire sokrétű funkciót tölt be társadalmunkban. A gondolkodás és a beszéd szoros kölcsönhatásának felfedezése elvezetett ahhoz a felismeréshez is, hogy az egymástól eltérő nyelvek szerkezete meghatározza a világról való gondolkodás különbözőségét is. Persze minden ember ugyanabban a világban él, különben lehetetlen lenne az egyik nyelvről a másikra való fordítás. Aki tanult életében idegen nyelvet, annak számára azonban az is nyilvánvaló, hogy a jó fordítás nem egyenlő az egyenértékű szavak behelyettesítésével. Ez magyarázza azokat a nehézségeket, amelyek a bármilyen szakterületről származó tudományos szövegek, de akár a mindennapi élettel kapcsolatos megnyilvánulások fordításakor merülnek fel. A gondolkodás és a beszéd viszonyára ma sincs tökéletes magyarázat, és nyilván túl egyszerű lenne a gondolkodást mint hang nélküli beszédet meghatározni. Sőt, nem is kell ennyire messzire mennünk, a megválaszolatlan kérdések sokkal általánosabbak... Vissza