GEO 2009. szeptember

Előszó

A nagyszülők és az unokák kapcsolata talán azért olyan különleges, mert ez a múlt század első felének köztudatában élő polgári családideál egyetlen és utolsó, kikezdetlen maradványa. Manapság a válások rohamosan növekvő száma, illetve a mindkét szülő munkavállalását kikényszerítő gazdasági szükségszerűség miatt egyre inkább felértékelődik a nagyszülők aktív családi szerepvállalása, és fokozódik annak társadalmi elfogadottsága. Ez azonban nem volt mindig így. A 20. század elején a nagyszülőkről meglehetősen negatív kép élt. Túlságosan maradinak számítottak, sokszor szemükre vetették, hogy nagyon elkényeztetik unokáikat. Mindemellett gyakran sem testileg, sem pedig lelkileg nem voltak képesek gyermekeik gyermekeivel való foglalkozásra. Ma a nagyszülők jóval a nyugdíjkorhatár elérése után is egészségesebbek, tevékenyebbek és innovatívabbak, mint száz évvel korábban. A szülők és nagyszülők közötti konfliktusok is jelentősen enyhültek a tekintélyelvű nevelési elvek visszaszorulásával. A '68-as fiatalok generációja gyökeresen más értékrendet vall magáénak, mint születik, akik még a II. világháború előtt szocializálódtak. Ezek a szülők gyermekeiket az új értékek szerint nevelték, és talán kerülték a nagyszülőkkel való szoros kapcsolatot. Ma szűnőben van a generációs konfliktus, mivel az idősek és az ifjak értékekről alkotott elképzelései közeledtek egymáshoz. Ennek következtében a nagyszülők és az unokák egykor távolságtartó kapcsolata inkább bajtársiassá vált. Közrejátszik ebben, hogy míg a szülők közvetlen felelősséggel tartoznak gyermekikért, amit a társadalom szigorúan számon is kér rajtuk, addig a nagyszülők - legalábbis jogi szempontból mindenképp - viszonylag csekély terhet viselnek. Annál nagyobb azonban családi szerepvállalásuk társadalmi jelentősége, mind a kisgyermekek gondozásában, mind pedig bizalmi személyként. Ugyanakkor esetükben érvényesül a "gondozni lehet, de nevelni nem kell" elve. Az unokák számára a nagyszülőkkel való kapcsolat lehetővé teszi a családi szokások, történetek és hagyományok megismerését és elsajátítását, miközben az idősebb generáció ifjú leszármazottjai révén új ismereteket szerezhet például a tudomány és technika legújabb vívmányairól.
E havi címlaptörténetünkben kilenc esettanulmányban mutatjuk be a modern nagyszülő-unoka kapcsolat különböző változatait, ám szokás szerint azoknak is kínálunk tartalmas olvasnivalót, akik inkább a tudománytörténet (a gorillák megítélésének változása az európai nagyközönség szemében), az expedíciók (csukabálnákat figyeltünk meg Ausztrália partjainál, illetve egy GEO-csapat olyan barlangi expedícióra indult, amelynek leleteitől az antibiotikumok fejlesztésének forradalmasítását várják), vagy éppen a szociológia területén (egy Szaúd-Arábiában működő, a terroristák átnevelésében alternatív módszereket alkalmazó tábor bemutatása) szeretnének tájékozódni. Vissza