Magyar Művészet 1938/12.

Előszó

A MUNKÁCSY-PROBLÉMÁHOZ
(Megkerült 1897-ben eltűnt ifjúkori rajzalbuma)
Két fénykép fekszik előttem. Az egyik szerény festői vénával, de végtelenül . rokonszenvesen és nagy műgonddal készült festmény elsárgult felvétele. A kép — a késő-biedermeier stílusában — festőműtermet ábrázol, annak minden meg-szokott rekvizitumával. A műterem nyil-vánvalóan arcképfestőé, mert a falra füg-gesztve s a földön egymás mellé állítva bekeretezetten képmások tolonganak és egy festőállványon is megkezdett női portrait lát-ható, melyen alkotója — kecskeszakállas, hullá-mos művészhajú, javakorbeli csinos férfi — épp most dolgozik, de e percben munkáját félbeszakította, mert látogatója érkezett: bor-zasfejű, csokornyakkendőt, rövid pitykés ze-két, magyar nadrágot és hozzávaló kurta csiz-mát viselő, nyurga siheder, egyik kezében fövegét, a másikban valami fehér füzetet tartva, asztalkához támaszkodik és szorongva
áll a festő előtt és lesi a következő pillanatok-ban elhangzó ítéletet bírálatra nyújtott leg-újabb rajzolatáról, melyet mestere jobbjával a balfelőli ablakon beözönlő világosság fényébe helyezve szemlél. Az egész igénytelen ábrá-zolásból tavaszias derű, optimizmus árad felénk. Az ifjúLieb Miska, a tegnapi asztalos-legény és rajongóan szeretett és tisztelt első oktatója, a minden becsülésünkre méltó ki-tűnő Szamossy Elek állanak itt előttünk, a békésgyulai Wenckheim-kastély egyik föld-szinti termében rögtönzött festő-atelierben.1 A másik fénykép asztalomon? .. . Igen.

Vissza