Generalisszimusz az Akácfa utcában

Fülszöveg

Tízéves koromra kikerekedett bennem egy kép arról a világról, melybe beleszülettem. Nagyjából valós kép - tehát nemcsak magányos, de szorongásos kisgyerek is voltam.
Különben is: ez az az életkor, amikor talán minden kis ország gyermeke kötelezően átesik egy traumán. Amikor először megmutatják neki az egy medicinlabdánál alig nagyobb glóbuszon a sárga, narancs, rózsaszín és kék rajzolatok között azt a picike foltocskát, ami az ő országa. Amelyre ha lerágott körmű ujjbegyével rábök, el is tűnik. Amelyre a legkisebb betűkkel írva se fér rá az ország neve. »Látod, itt, ez a te hazád.« Ilyenkor minden kis ország kisfiúját szorongás fogja el: addigra már a saját bőrén kitanulja, hogy a kisebbeknek, a gyengébbeknek bizony kuss, a nagyok kényük-kedvük szerint parancsolhatnak nekik, és ha olyan kedvük van, elvesznek tőlük bármit, amit megkívánnak. Megfogalmazni nem tudja, de zsigereiben megérzi: ez a picike haza sok mindentől nem tudja majd megvédeni, talán még azt is, hogy életét majd... Tovább

Fülszöveg

Tízéves koromra kikerekedett bennem egy kép arról a világról, melybe beleszülettem. Nagyjából valós kép - tehát nemcsak magányos, de szorongásos kisgyerek is voltam.
Különben is: ez az az életkor, amikor talán minden kis ország gyermeke kötelezően átesik egy traumán. Amikor először megmutatják neki az egy medicinlabdánál alig nagyobb glóbuszon a sárga, narancs, rózsaszín és kék rajzolatok között azt a picike foltocskát, ami az ő országa. Amelyre ha lerágott körmű ujjbegyével rábök, el is tűnik. Amelyre a legkisebb betűkkel írva se fér rá az ország neve. »Látod, itt, ez a te hazád.« Ilyenkor minden kis ország kisfiúját szorongás fogja el: addigra már a saját bőrén kitanulja, hogy a kisebbeknek, a gyengébbeknek bizony kuss, a nagyok kényük-kedvük szerint parancsolhatnak nekik, és ha olyan kedvük van, elvesznek tőlük bármit, amit megkívánnak. Megfogalmazni nem tudja, de zsigereiben megérzi: ez a picike haza sok mindentől nem tudja majd megvédeni, talán még azt is, hogy életét majd valamiféle elrendeltetett másodosztályúságban kell leélnie. Irigyen nézi a nagyobb, legalább tenyérnyi foltokat, legalább egy ekkora hazát kívánna magának, mint ahogy néha szeretné, ha az apja volna a világ legerősebb embere. Ebben az életkorban nem tudja, nem is tudhatja, hogy a kicsike hazák is lehetnek édesek és szerethetők, míg a nagyok, akár a legnagyobbak éppen, gonoszul és zsarnokian képesek bánni fiaikkal."
(Generalisszimusz az Akácfa utcában) Vissza