Gemenc

Előszó

Gemenc - fogalom. Hírnevét még érintetlensége idején, ősvadon korában szerezte. Sokszínűsége ma is csodálatos. Ismeretlen, új dolgokkal lep meg nap mint nap.
Gyerek voltam, mikor először léptem útjaira. Egy Duna-parti táborozással kezdődött. A meleg nyári napon az érsekcsanádi révvel szemközti homokzátonyon vertünk tanyát. A part menti füzesbe indultunk uszadékfát gyűjteni az esti tábortűzhöz. Még világos volt, a Dunán dohogva vonult el néhány tolóhajó, a zátonyon még hangosan viháncoltak a bajai fürdőzők. Megdöbbentő volt az a méltóságteljes csend, amivel a közeli erdő fogadott. Gyermeki kíváncsisággal, szederindák kusza szövevényén át hatoltunk egyre mélyebbre a sűrűbe, s hitetlenkedve tettük fel már az első percekben magunknak a kérdést: nem csak regények lapjain létezik ilyen csodás paradicsom? Morotvákkal tagolt erdők buja növényvilága, az ártéri élet és enyészet, s mindezekkel már gyermekként találkozni, meghatározó élménnyé vált számomra. A páradús, nehezen lélegző vadon szúnyogkatonáinak milliárdjaival sem tudott elriasztani attól, hogy megpróbáljam felfedezni a fák és füvek csendjét, a madarak világát.
Az idő múlásával azonban előbb-utóbb szembesülnöm kellett azokkal a hatásokkal, melyek ezt a csodálatos és páratlan világot is a mulandóság sebesen száguldó szekerére helyezik, s döbbenten vettem észre, hogy az egyik évben oly hangos gémtelep is elnéptelenedhet a következő nyárra. Az átalakítás veszélyeinek felismerése késztetett ennek a könyvnek a megírására. Felső Barnabás szerzőtársammal, ki a felvételeket készítette, a mai Gemencet kívánjuk bemutatni. Remélem, hogy a felvillantott ritka pillanatok több csodáló és egyben aggódó arcot fordítanak Európa legnagyobb összefüggő ártéri erdeje felé. Szeretném, ha könyvünk nem búcsú lenne Gemenctől - hiszek az emberben, és hiszem, hogy a fekete gólyák is visszatalálnak fészkeikre. Vissza