A magyar Kalevala énekei

Fülszöveg

A finn Kalevala és A magyar Kalevala énekei...? Az első naiv eposz, emezt meg én írtam. Egyezés: mindkettő sors-ének! Különbség: az első egy nép honfoglalásáról, mindennapi életéről, világfelfogásáról szól, a második az én sorsomról. Amin lehet vitatkozni: mennyiben azonosítható az én sorsom a magyar nép sorsával a huszadik század közepén, mert ugyebár az a művem címe, hogy: A magyar Kalevala énekei.
A tényeken nem lehet változtatni. Tény az, hogy én Dabolcon gyermekeskedtem, hogy Debrecenben születtem, hogy a Bakonyban csavarogtam, hogy 1940 nyarán hónapos cseléd voltam Csetényben a Holitscher Károly kétezres holdas birtokán, hogy a Horthy-hadsereggel Kolozsvárra bevonultam, hogy Ákos fiamnak nem sikerült egy egyszerű fogtechnikumba való bejutás, s ezt sohasem bocsátja meg az életnek. De nem ezek a problémák, hanem az, hogy a világnak, az olvasónak van-e ereje, bátorsága, és becsülete ezekkel a tényekkel szembenézni, s e tények transzcendens vetületeit, a szimbólumokat elfogadni. Vagy veszi a piros ceruzát, s keresztül húzza őket azzal, hogy mindezek nem léteznek.
Ami A magyar Kalevala énekeiben vitathatatlan, az a magyar nyelv. Valahogy úgy kell tehát venni, mint én a Pázmány műveit. Nem azért olvasnám el őket, mert vallásos nevelésben szeretnék részesülni, hanem a bennük lévő csodálatos magyar nyelvért.
Mikola, 1976. október 26.
Gellért Sándor Vissza