Fülszöveg
Gedényi Mihály, író, fordító, nyelvész, bibliográfus, tolmács, újságíró, lapszerkesztő, sportdiplomata. Amihez hozzányúl, mindabból remeket alkot.
Mindenki szerette, lenyűgözően kedves és szerény volt, színes, érdekes egyéniség.
A Tibeti kankalin c. kötetében háromfajta írását, feljegyzését szedtük össze. A Papírkosár rövid karcolatait a háború után vetette papírra, 1945-1950 között, a háború utáni nyomorról, nehéz életről, az élet újraindulásáról.
A feljegyzések másik csoportja börtönjegyzetek, melyek 1957-59-ben a Gyűjtőfogházban, Kistarcsán és Tökölön íródtak. Az író fogkefébe rejtett ceruzacsonkkal, WC papírra rótta megfigyeléseit a börtönről, rabtársairól, feljegyzett emlékeket, lírai gondolatokat, írt színdarab-vázlatokat, terveket. S e csonka, befejezetlen, felvázolt ötletek között remekművekre is bukkanunk. Nem is tudjuk elképzelni, hogyan tudott kész, kidolgozott műveket, novellákat írni, mint pl. a Borona néni, hiszen nem készíthetett jegyzeteket, vázlatokat, nem...
Tovább
Fülszöveg
Gedényi Mihály, író, fordító, nyelvész, bibliográfus, tolmács, újságíró, lapszerkesztő, sportdiplomata. Amihez hozzányúl, mindabból remeket alkot.
Mindenki szerette, lenyűgözően kedves és szerény volt, színes, érdekes egyéniség.
A Tibeti kankalin c. kötetében háromfajta írását, feljegyzését szedtük össze. A Papírkosár rövid karcolatait a háború után vetette papírra, 1945-1950 között, a háború utáni nyomorról, nehéz életről, az élet újraindulásáról.
A feljegyzések másik csoportja börtönjegyzetek, melyek 1957-59-ben a Gyűjtőfogházban, Kistarcsán és Tökölön íródtak. Az író fogkefébe rejtett ceruzacsonkkal, WC papírra rótta megfigyeléseit a börtönről, rabtársairól, feljegyzett emlékeket, lírai gondolatokat, írt színdarab-vázlatokat, terveket. S e csonka, befejezetlen, felvázolt ötletek között remekművekre is bukkanunk. Nem is tudjuk elképzelni, hogyan tudott kész, kidolgozott műveket, novellákat írni, mint pl. a Borona néni, hiszen nem készíthetett jegyzeteket, vázlatokat, nem töprenghetett el a munkáján, a smasszerek üvöltése, az állandó hajsza, bántalmazás, megalázás közepette.
Az írások harmadik csoportja gyermekkori emlékeket elevenít fel az I. világháború idejéből.
Megfigyelhetjük, hogy minden írásában előbukkan a vasárnap délutánok melankóliája. Vasárnap délután mindig szomorú, kedveszegett, nem találja az élet értelmét.
Vissza