Pedagógiai tudásátadás

Előszó

Géczi Jánost a kultúra és a nevelés kapcsolata érdekli: nemcsak az elméleti jelentésszintek, hanem a kultúra intézményesültsége is, mint például a folyóiratok. A szerző egyszerre keresi a neveléstudomány történeti helyét és neveléstörténet helyét a neveléstudományban és a művelődéstörténetben - s a kettő között. A kultúra komplex rendszereit, a világképeket tárgyalja a kultúra konkrét produktumaiban, az iskolai anyagokban. Keresi Nyugaton és keresi Keleten, az iszlám világában.
A történetileg determinált nevelési rendszerek képén át logikus út vezet a művelődéstörténeti szemléletű neveléstörténetig.
Mindez a neveléstudomány egyik lehetséges önreflexiója. Egy olyan önreflexió, mely - számos más, talán divatosabb önreflexióval szemben - nem a tanítás technikájának tudományát, nem a gyermeki lélekhez igazodó iskola tudományát, s nem is az oktatáspolitikák által determinált alrendszer tudományát, hanem a történetileg változó kultúra egyik tudományát, a kultúra szűrésének, konvertálásának és közvetítésének tudományát láttatja a pedagógiában.
Ennek az elméleti szintű önreflexiónak a fórumai az intézményesült folyóiratok. Azok, melyek kultúránk, művelődésügyünk részei, annak állapotát tükrözik, és melyeknek konkrét történetük van. A neveléstudomány sokféle funkciójából és öndefiníciójából következik, hogy sokféle folyóirat van, egymás konkurenseként, funkcionalista kiegészítőjeként is.
A kötet hét tanulmánya - a tematikai különbözőségek ellenére - egységes szemléletet hordoz s kultúrhistorológiai jellegű. Civilizációtörténeti elemzést tartalmaznak, kultúrtörténész utódok számára kínálják az első, szinte kortársi interpretációt. Vissza