Gazsi manó kalandjai

Előszó

Pedagógiai tanulmányaink során megtanulhattuk, hogy a mese nélkülözhetetlen a gyermek egészséges személyiségfejlődése szempontjából. Általa gazdagodik fantáziája, szókincse. A mese segíti, hogy hosszabban és kitartóan tudjon valamire figyelni, abban elmélyedni. Átéli az izgalmakat, azonban mindez nem jár valós, közvetlen veszéllyel a számára. Találkozik azzal a helyzettel, mely megmutatja számára: a problémás esetekben is van megoldás. Tehát a katarzist megélve eljut a megoldáshoz. Felkészíti a lelkét az élet megpróbáltatásaira.
A gyermekek és a mese kapcsolatának fontosságát senki nem kérdőjelezi meg. A szülők egyértelműen tudják, hogy a gyermekeknek szüksége és igénye van a mesére. Elgondolkodtató, hogy mégis oly sok családban háttérbe szorul. Sokan gondolják azt, hogy kell a gyermeknek a képi segítség, és jobban megérti, ha látja is a történetet. Általában elmondható, hogy jobban megérti a gyermek, ha látja, hallja, tapintja, kimondja, ízleli, tehát minél szélesebb érzékszervi repertoárral tapasztalja meg a körülötte levő világot. A mesékre azonban ez nem vonatkozik. Valójában hatásosabb, ha a gyermek maga teremti meg azt a világot, melyben a történet játszódik, valamint a szereplők alkatát, ruháját, a szituációkat, a helyszíneket az alapján, amit hall. A jó mese felkelti a gyermek érdeklődését, ugyanakkor nevelő hatású életkorának megfelelő szinten.
Pedagógusszövetségünk szívesen áll olyan ügy mellé, ami a gyermeki személyiség fejlődéséhez nagyban hozzájárul.
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége egyik fő feladatának tekinti a tehetséggondozást, valamint annak felkarolását.
Ebben a kiadványban egy olyan tehetséges amatőr meseírót mutatunk be, aki maga is foglalkozik kisgyerekekkel, szinte napi szinten gyakorolja munkájában a mesemondást is. Vissza