Gazdasági vezetők

Fülszöveg

Népgazdaságunk a fejlődés extenzív szakasza után az intenzív fejlődés korszakába lépett. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta jelentősen módosult a vállalati önállóság szerepe.
E két megállapításból következik a harmadik, hogy ma már a korábbiakhoz képest jóval nagyobb önálló lehetőségekkel rendelkezik egy-egy dolgozói kollektíva vezetője, ugyanakkor azonban sokkal nagyobb teher nehezedik a vállára. Vagyis napjainkban az adott gazdasági egységet jól érzékelő, gondolkodó vezető döntéseivel hosszú időre befolyásolhatja a kollektíva eredményeit, hiszen - a szűkebb gazdasági környezetet belülről ismerve - megalapozottabb döntést hozhat, mint amit a felügyeleti szerv központilag hozhatna. Jelentősen megnövekedtek a vezető feladatai gazdasági életünk olyan fontos kérdéseiben, mint a hatékonység növelése, a termékszerkezet átalakítása, az export növelése.
Ebben a riportkötetben arra voltunk kíváncsiak, hogy a mai szocialista Magyarországon milyen módszerekkel dolgozó, milyen személyes tudajdonságokkal rendelkező vezetők érhetnek el sikereket? Ennek megfelelően könyvünkben az ország különböző vidékein élő, más és más beosztásban dolgozó emberek nyilatkoztak az eredményes gazdálkodás, a vezetői munka "titkairól". Volt olyan, aki jelentős nagyvállalatot irányít, és volt aki attól vált érdekessé, hogy kitartó, önfeláldozó munkával a gyenge, veszteségesen működő üzemből, gazdaságból prosperáló, esetleg határainkon túl is elismert gazdasági egységet teremtett. Mások csak kisebb kollektívát vezetnek: ők emberi tartásukból vizsgáztak, és az interjú során a kis csoportoknak a nagy gépezetben elfoglalt helyéről, az egész érdekében vállalt, de mégis nagyon fontos részfeladatról vallottak.
A világszínvonalú, vagy azt megközelítő termékek gyártása ma már nemcsak kívánalom, hanem kényszerítő gazdasági szükségszerűség is, hiszen hazánk nemzeti jövedelmének több mint egyharmadát az export révén realizálja. Ezért nem véletlen, hogy a kötetben szereplő gazdasági egységek jó része jelentős exporttevékenységet is folytat, és vezetőik ezt a tevékenységet lényeges, népgazdasági fontosságú feladatuknak vallják.
Minden vezető szólt az üzemi demokrációról, a dolgozók véleményének meghallgatásáról, a döntések szélesebb körű megalapozásáról. Olyan vezetőkkel készültek a riportok, akik ezen elveket nem frázisként hangoztatják, hanem a gyakorlati élet körülményei között kövekezetesen próbálják alkalmazni.
Nem példaképgyűjteményt szerettünk volna írni, tehát a beszélgetések szereplői nem mindig "listavezetők". (Ilyen abszolút sorrend egyébként még a gazdasági életben sem létezik!) Ám valamennyi megkérdezett vezető az új iránt fogékony, érte kockázatot is vállaló szocialista típusú ember, akinek személyes vágya, munkája elválaszthatatlan az általa vezetett vállalat, mezőgazdasági üzem, dolgozói kollektíva eredményeitől, boldogulásától.
Így azután valamiképp mégiscsak példaképpé válnak. Nem kizárólagossá - hiszen helyettük netán másokat is megszólaltathattunk volna -, hanem népünk felemelkedéséért, a szocializmus ügyéért dolgozó, alkotni vágyó kommunista vezetőkké, akik közöttünk élnek, nekünk, velünk és értünk harcolnak, dolgoznak.
Közülük való az itt következő 15...
A szerzők Vissza