Gazdaság és etika

Előszó

A középkori tudományos gondolkodás összegzője a filozófia volt. A filozófiát, akkori értelmezése szerint erkölcsfilozófiára és természetfilozófiára tagolták. Az első csoportba a mai értelemben vett társadalomtudományok (közgazdaságtan, jog, politika, etika pszichológia) tartoztak, a másik csoport képviselőit ma egyszerűen természettudományoknak nevezzük. A gazdaságetika - stúdiumunk tárgya - tehát inkább az erkölcsfilozófiához állt volna közelebb. Mindez a nagy általánosítás azért történhetett meg, mert a „különböző" tudományágak képviselői tanításukat az emberi természetre vezették vissza. A tudományágak elkülönüléséhez a közgazdaságtan fogalmának elbizonytalanodása vezetett. A XVIII. század során már önállósítani akarták ugyan a közgazdaságtant, de az erkölcsfilozófia kereteit nem tudták szétfeszíteni. Az történt, hogy a közgazdász tudósok a figyelmüket a gazdasági életre koncentrálták, figyelmen kívül hagyva a többi, gazdaságra ható erőt. A gazdaságot azonban nem csak gazdasági hatóerők mozgatják, hanem erkölcsi, vallási szokások, a politika és a nemzet pszichológiája. A későbbi közgazdászok, különösen a második német történeti iskola hívei már felismerték ezt, de minden ható okot meg akartak ragadni, így a végletek miatt nem juthattak el a törvényszerűségek felismeréséig. Heller Farkas szerint az emberi elme nem képes minden ható okot megragadni, s egy elméletben összegyűjteni, ezért csak a gazdaságiakat kell kiragadni az egészből. Adam Smith úgy vélte, hogy a gazdasági cselekvést az önérdek követése motiválja, mindenki csak saját érdekét tartja szeme előtt. Az érdekek lehetnek becstelenek vagy becsületesek, a közgazdaságtannak el kell fogadnia mindkettőt, nem pedig bírálnia kell. Egyedül a pénzszerzés tehát a vállalkozók célja, de miközben pénzhez akar jutni, kenyeret termel, s embertársai szükségleteit is kielégíti. Az eszközök felhasználására is szabad lehetősége van az egyénnek, lehetőségeihez mérten. Saját céljai érdekében ki-ki másképp használja fel ezeket helyzetének optimalizálására, az idő felhasználás és a termelés összhangba hozásával. E folyamattal végül megvalósulhat a láthatatlan kéz elve, ahol egy láthatatlan kéz vezérli a cselekvéseket, mert más lesz az eredmény, mint amit az emberek elképzeltek. Ezek az elképzelések Széchenyire is hatottak, s a modern közgazdaságtan is ezt az utat járja. Max Weber szerint viszont a közgazdaságtannak értékítélettől mentesnek kell lennie. A közgazdász feladata megfogalmazni a gazdálkodók korlátozott eszközfelhasználásának mikéntjét a különböző célok figyelembevételével úgy, hogy a gazdálkodók helyzete a lehető legoptimálisabb legyen. A lehető legkedvezőbb folyamat megragadására törekszik a termelő, hogy a költségek minimálisak, a profit pedig maximális legyen. Az erkölcsi elbírálás tehát nem tartozik a közgazdász feladatkörébe. A fogyasztó sokféle jószág közül választhat ismervén azok árát, minőségét. Célja, hogy adott jövedelmét a különböző javak vásárlása között úgy ossza el, hogy szükségletét azokból maximálisan elégíthesse ki. Hasonlóképpen a munkás akkor kínálja munkáját, ha munkabérén vásárolható fogyasztási javak haszna meghaladja a feláldozott szabadidő hasznát. Több munkát felkínálva több fogyasztási javat vehet így magához. A munkás gazdasági helyzetétől függ, hogy a szabadidő hasznát hogyan értékeli a munkához képest. Nehéz helyzetben a szabadidő hasznát alábecsüli a munka hasznához képest. Ha a feláldozott szabadidő haszna egyensúlyba kerül a munkabérért vett javak hasznával, akkor optimális a helyzete. Vissza