Moldvai Magyarság 2009. április

Előszó

Részlet
"Hazatérő csángó értelmiségi a 21. oktatási helyszínen
1975 nyári melege meghozta édesanyám számára a születésem nehéz fájdalmait. " Amikor az első sérések (fájdalmak) levettek az ógredába (udvar) voltam, és hétvége lehetett, mert épp akkor haladt el a házunk előtt az a teherautó, amely a sántérról (munkatelep) hazaszállító munkásokat hozta. Este már hívtuk is a bábaasszonyt, hogy segítsen világra jönnöd."
Én voltam édesanyám hetedikként megszült gyermeke. Ahogy a csángóknál szokásos volt, édesanyám is kilenc gyermek születési fájdalmait szenvedte el, ebből haton nőttünk fel. Édesapám kőművesként dolgozott a környező városokban, mint pl. Bákó, Onyest vagy a messzebb levő Csíkszereda. Édesanyám szegényes körülmények között, a darabka földjeink megdolgozásával nevelgetett a külsőrekecsini kis házikónkban. Nyolcéves korunkig a jószágok legeltetése volt a feladatunk, utána már kapanyélre kerültünk.
A mezei munka mellett iskolába is jártunk és igyekeztünk románul megtanulni, mert a falu határain kívül már románul kellett beszélnünk. Szüleink sose beszéltek Magyarországról, az iskolában tanultunk földrajzot, és tanultunk R.P. Ungariáról mint szomszédos országról, de senki sem említette, hogy az általunk beszélt nyelv Magyarországon hivatalos nyelv. Az iskolában akkoriban egy kis könyvtár működött (jelenleg megszűnt), ahova ötödikesként léptem be először és néhány barátommal versenyszerűen olvastuk a rendelkezésre álló könyveket (Jules Verne volt a kedvencem). Állandóan olvastam és ennek hatására édesanyám nehezen, de beleegyezett, hogy középiskolába mehessek." Vissza