Máglyahalál

Előszó

Részlet a könyvből:

"Ma lettem harminckétéves. Nem is tudom, hogy jutott eszembe, hogy előszedjem ezt az ócska emlékkönyvet, amelybe még polgárista koromban irtak a barátnőim. Olyan furcsa meghatottság fogott el, amikor a préselt képek és naiv rajzok között megláttam a gyerekes vallomásokat és fogadkozásokat, amelyek sirig tartó barátságról beszélnek. Ott volt a régi emlékek között az a ligeti pléh fotografia is, amely 13 éves koromban ábrázolja becses személyemet, lesimitott fejjel, copfban, ártatlan szemmel, karcsu hajlékony, füzőbe szorított termettel, fius mellel. Most már tudom miér fájt annyira tegnap este a szivem, mikor a kislányokat táncolni láttam a svábhegyi Nagy-szállóban, tudom, mert már harminckétéves vagyok. Most már minden nap csak ajándék a fiatalságból, most már lesznek "jó" napjaim és "rossz" napjaim, most már egy rosszul átaludott éjszaka ólmos karikákat huz a szemem alá, most már nem illik minden szin az arcomhoz, most már - vénülök. Majd egy óra hosszáig néztem magam a tükörben. Minden ráncot, minden pórust külön megvizsgálatm. Egy csomó ősz hajszálat kitéptem és - sirtam. A vonásaim már kezdenek kissé eldurvulni, az orrom duzzadt, a szájam halványodik és ha a háromágu tükörben megnézem magam oldalról, hát azt látom, hogy a profilom nagyon éles. Ma mindent sötéten látok, mint rendesen, amikor nagyon sajnálom önmagamat. Kár, hogy épen ma, a nagy vacsoránál biztosan hervadt leszek..." Vissza