Modern magyar perjogtörténet

Előszó

Minden országban, ahol a jogászképzés felső fokon valósul meg, az oktatott tárgyak egyike a polgári eljárásjog. A különféle tantárgyak oktatásában a figyelem - a képzés céljára és a rendelkezésre álló időre tekintettel - elsősorban a hatályos jogra összpontosul. Ezt az állapotot tartós és indokolt megfontolás tartja fent, hiszen a jogtanuló ifjúságnak az a túlnyomó többsége, amely gyakorlati pályára lép, szakmai életútja során az éppen érvényben lévő jogot fogja alkalmazni. Nincsen ez másként a polgári eljárásjog terén sem, amelynek - tömegessége és fontossága révén - számottevő súly tulajdonítható. A történeti elem azonban a még oly gyakorlatias polgári eljárásjogi stúdiumokból sem mellőzhető. Mindenek előtt amiatt nem, mert általában véve a jog- és államtudományok, mint részei a társadalomtudományoknak, olyan tárgyakkal bírnak, amelyek térben-időben viszonylag gyorsan változnak. Érdekes lesz megfigyelni, hogy a konkrét történelmi szituáció miként és főleg mely okból rajzolja át, hogyan alakítja tárgykörünkben a tételes jogot mind betűjében, mind szellemében ezen jogágazat keretei között. A szapora változások miatt átmenetileg olykor kétféle polgári eljárásjog is alkalmazandó: egyes ügyekben még a régi, más ügyekben már az új. Előfordul, hogy polgári eljárásjogi reformok szakaszosan lépnek életbe. A jövő felől nézve ez is egyfajta megvalósulása a történeti elemnek. Továbbmenőleg megállapítható, hogy a jogszabályok értelmezése során az egyik módszer éppen az un. történeti interpretáció lehet, amely valamely problematikus esetben azokra a gyökerekre tapint, amelyekből valamely jogtétel kinőtt. Különösen jelentős e módszer akkor, ha - mint a magyar polgári eljárásjog esetében is - sűrű egymásutánban halmozódnak egymásra időbeli szintek. Vissza