Szociokulturális animáció

Előszó

A szociokulturális animáció szokatlan kifejezés, sajátos szókapcsolat. E kötet szerkesztői többször tettek kísérletet arra, hogy a fogalom tartalmának magyar megfelelőjét megtalálják, de eddig sajnos nem kísérte siker a nyelvújítási próbálkozásaikat. Bíznak abban, hogy az olvasók valamelyike jó, és a magyar nyelvnek ugyanúgy, mint a szakma követelményeinek jó megfelelőt talál.
A szociokulturális animációt - mint a kultúraközvetítés és a szociális munka, a közösségszervezés és az indirekt eszközökkel irányított kiscsoportokban folyó sajátos, jól körülírható gyakorlatát - a valóság szülte, és róla valóban elmondható, hamarabb jött létre a praxis, mint annak elmélete. Kialakulása a modern polgári társadalom természetes reakciója. Gyökerei a társadalmi ellentmondások feloldásának egyfajta megoldását kínáló, a társadalmi békét szolgáló mozgalmakban, szervezetekben találhatók. Az animátorok az elidegenedő és egyre inkább kettészakadó, polarizálódó társadalmakban igyekeztek az eltűnt szerves emberi közösségeket pótolni, helyreállítani, segíteni és tanítani. Esélyt adni a leszakadónak, a bevándorlónak közösséget teremteni a sajátjaival, és utat nyitni a többségi társadalom felé. Azoknak, akik kiszorultak eredeti környezetükből, új közösséget teremteni. Új lakótelepeken és ipari körzetekben az emberek halmazából valós közösséget létrehozni, a társtalanokat és magánosokat közösségi élményhez juttatni. Az animátorok, akik a szó szoros értelmében lelket lehelnek - és ezáltal élettel telítik - az elszürkült világban élők kisebb-nagyobb csoportjaiba, eszköznek használják a kultúrát, mód-szernek a csoporttechnikát. Tevékenységükben a kultúraközvetítés megszokott, és a minőség és a "magas kultúra" irányába mutató és elsősorban a befogadásra irányuló gyakorlatát felváltja az a gyakorlat, amiben maga a kulturális érték csak eszköz annak érdekében, hogy segítségével az emberek közösségei létrejöhessenek, megmaradhassanak, s védelmet nyújtsanak az egyes egyénnek. A szociokulturális animáció mint gyakorlat nem képes feloldani a polgári társadalmak alapvető ellentmondásait, de nem is ez acélja. A gazdaság és szegénység, a munkavállalók és munkanélküliek, a fiatalok és öregek, az alternatívok, deviánsok és a társadalmi értékekhez jól szocializáltak, a fogyatékosok és az egészségesek közötti alapvető ellentétek és a meglévő és gyakorlatilag nem megszüntethető esélytelenség feloldása tisztességes gyakorlati célkitűzés. Vissza