Egy vers ára

Fülszöveg

Jecsmenik Andor, salgótarjáni munkás, 1966-ban írt egy verset, amelyben a szabadságvágyát fogalmazta meg. Munkatársai azonnal feljelentették. Két év börtönt-kapott, s az 1956-os szerepéért reá rótt 12 évvel együtt ezt is le kellett ülnie. 14 év börtön és a társadalomból való kitaszítottság lett a vers ára. A kötetben ennek a besúgásnak és pernek a dokumentumai olvashatók, már-már az orwelli abszurditás erejével hatva az olvasóra.
Jecsmenik Andor most 81 éves. Rendíthetetlenül hisz abban, hogy a szabadság az emberi lét egyetlen elviselhető formája. Még mindig reméli, hogy 1956 egyszer ennek a nemzetnek közös és legbüszkébb öröksége lesz. Nem magának kér elismerést, hanem a nemzetnek élő emlékezetet. Mert tudja, a hallgatásnak is ára van. Sokkal súlyosabb, mint az, amit ő kapott egyetlen versért.
A hallgatás a leggonoszabb hamisítás, szól egy közismert gondolat. De az is közismert, vagy legalábbis annak kellene lennie, hogy az irodalom, legalábbis amelyiknek még van erkölcsi értéke, segít az embereknek megtalálni az igazsághoz vezető utat; és segít felnyitni, az emberek szemét mindenféle gonoszság, aljasság, megalázás felismerésére és elutasítására. Megadja a reményt arra, hogy van, illetve lesz egy tisztességes kor, amikor valóban élhetnek bűntelen emberek. S nem is kevesen. Ennek reményében írta ! í meg ezt a könyvet a szerző is.
Gáspár István Gábor 1957-ben született Salgótarjánban; első könyve Stációk címmel jelent meg a Mikszáth Könyvkiadónál, második kötete a Kint és bent a Palócföld könyvek sorozatban látott napvilágot. Immár harmadik kötetét tarthatja kezében most az olvasó. Vissza