Két nagy zsidó élet

Előszó

A zsidó föld harcosa
M. M. USSISCHKIN HALÁLRA
Az egyszerű igazság arról, hogy vannak emberi életek, amelyekben egy egész történelmi korszak nyer kifejezést, talán egyetlen esetben sem olyan helytálló, mint Menachem Mendel Ussischkin esetében, akinek halála legnagyobb és kétségkívül legtisztább fiától fosztotta meg a zsidó népet. Érzéseinkben még mindig ott állunk a Scopus hegyen ásott friss sírhant mellett, ahol holnap - a nagy halott Végakaratának megfelelően - az Egyetemmel szemben a palesztinai zsidó nemzet Pantheonjának kell felépülnie, de érezzük, hogyan emelkedik máris fájdalmunk tengere fölé a gondolat, hogy a fizikai halál, amely egyedül érinthette őt, tulajdonképpen nem tett egyebet, minthogy szentesítette örökkévalóságát, a történelmi halhatatlanságnak azt a tudatát, melynek lángját ott láttuk lobogni minden szavában, minden gesztusában, minden cselekedetében - már életének utolsó esztendeiben. Ha a seb, amelyet elvesztése lelkűnkön ütött, nem; fájna már és rendelkeznénk a feladat elvégzéséhez szükséges távlattal, akkor sem vehetnők másként, mint megilletődéssel kezünkbe a tollat, amidőn el akarjuk mondani ennek az emberéletnek a történetét, amely a maga nagyszerűségéhez méltó époszköltőt, vagy a maga zsidó Carlyle-ját várja. Nem kételkedünk abban, hogy eljön egyszer - talán nem is nagysokára - a mester, aki a művész eszközeivel rajzolja majd meg egyetlen tömbből faragott alakját és feltárja előttünk páratlan emberi jellemének titkát. „A jellem a természet végső kifejezése" - írja Emerson, a jellemek nagy rajongója. Ki más érthetné hát meg Ussischkin jellemének titkát, mint a művész, aki maga is a természet egy kissé?
Még az is optikai csalódás áldozata lehet, aki ennek az életnek a külső folyását szemléli. Ugyanis azt hiheti, hogy az a csoda, amit a közhit egyszerűen szerencsének nevez, mint hűséges csillag kísérte végig Ussischkin életét hajnalától alkonyáig. Ám ezt a páratlanul gazdag életet mégsem könyörületből ajándékozta neki a sors, hanem egy kemény és nemes harc jutalmának jogán. Ussischkin nem a csodagyerekek váratlanságával nőtt naggyá, hanem úgy, ahogyan a fa, amely gyökerének nedveiből táplálkozik. Vissza