Garibaldi magyar önkéntesei és Kossuth 1860-61-ben

Előszó

Az értekezés az olasz nemzeti egység megteremtésének, - a Risorgimento évszázados eseményei megünneplésének alkalmából íródott, de ugyanakkor ezen túlmenő feladat megoldását is szolgálja. A magyar történetírás legméltóbban úgy emlékezhet meg a baráti olasz nép sorsdöntő történelmi fordulatáról, ha felidézi azoknak a magyaroknak az emlékét, akik távol hazájuktól részt vállalnak Olaszország nemzeti egységéért és társadalmi átalakításáért folytatott küzdelemben, magasra emelve a népek barátságának, nemzetközi szolidaritásának zászlaját. Azoknak emlékét idézzük, akik 1860-ban részt vettek Garibaldi dicsőséges felszabadító harcaiban, akik közül számosan nemcsak jó katonáknak bizonyultak, de következetes garibaldistáknak is, akik hűek maradtak az olasz szabadsághős magasztos céljaihoz, társadalmi felszabadító gondolataihoz. Az ő tetteikre emlékszünk, választ keresünk cselekedeteik társadalmi és egyéni mozgató rugóira, megrajzolni igyekszünk legjellemzőbb tulajdonságaik alapján emberi profiljukat. Nem gyengeségektől, következetlenségektől és hibáktól mentes történelmi alakokról van szó, mert ilyenek sohasem voltak - hanem olyan egyénekről, akik egy döntő történelmi pillanat jelentőségét átérezve belevetették magukat a társadalmi felszabadító harcok viharába, nyújtva mindazt, amire képesek voltak, amire egyéni adottságaik lehetőséget adtak számukra. Hősök voltak, mert azzá formálta őket a történelem kivételes pillanata és ezzel összhangban álló magatartásuk. Vissza