"...eleitől #ogva..."

Előszó

Zsoltáréneklésünk neuralgikus pontja a diézis-kérdés - hangzott el néhány évvel ezelőtt a D.C. Hymnológiai Szekciójának egyik ülésén. Valóban, hogyha pl. kedves 90. zsoltárunkat énekeljük a templomban ("Tebenned bíztunk eleitől fogva..."), már az első dallamsor végén ("fogva") felkapjuk fejünket, mert orgonista és gyülekezet más-más úton jár. Előbbi (kotta szerint) f hangot játszik, utóbbi (ki tudja, miért) gyakran fisz-t énekel. De vajon melyik hang a helyes? Mert a kettő egyszerre, rosszul hangzik! Egyáltalán: miért nem képes a gyülekezet megtanulni a már 45 év óta tanított, ún. "modális lépéseket" (jelen példánkban az f hangot)? Talán rosszak lennének énektanítóink, kántoraink? Sokan valóban erre: a kitartó, kellőképpen türelmes és szakszerű tanítói munka hiányára gyanakodnak.
Amikor azonban az elmúlt év őszén (1992 szeptember), sok évnyi lappangás után napvilágra kerülhetett Gárdonyi Zoltán tanulmánya - az elmúlt 45 év elhallgattatott ellenvéleménye -, sokan úgy gondolták, elérkezett az idő a vitatott kérdések tisztázására. Köszönjük a "Református Egyház" c. folyóiratnak a Gárdonyi-tanulmány közlését, s azt is, hogy a lap következő, októberi számában lehozta Máté János válaszát, a Gárdonyi-tanulmány kritikáját. Mivel azonban a "Református Egyház" nem vállalhatta a további polémiát, másrészt, Máté János érvelése néhány ponton nem volt eléggé meggyőző, a nézet-eltérések továbbra is fennmaradtak. Vissza