Gárdonyi szegedi évei

Előszó

Gárdonyi Géza (eredetileg Ziegler Géza; Gárdony-Agárdpuszta, 1863. augusztus 3. ~ Eger, 1922. október 30.) író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. A XIX-XX. századforduló magyar irodalmának népszerűségében máig kiemelkedő alakja. Korának sajátos figurája, egyik irodalmi körhöz sem sorolható tagja volt. Életműve átmenetet képez a 19. századi romantikus, anekdotikus történetmesélés és a XX. századdal születő Nyugat-nemzedék szecessziós, naturalista-szimbolista stílus-eszménye között - írja róla a szabad enciklopédia, s olvashatjuk számos más helyen is. Szükség van néha az életrajz és a legfontosabb ismertető jelek megfogalmazására, hiszen az olvasó Gárdonyit a hétköznapi élet részeként, szinte családtagjaként tekinti. Az országban legismertebb regény, az „Egri csillagok", de a „Láthatatlan ember", és az „Isten rabjai" is gyermekkoruk óta az emberekkel él, és a kötelező olvasmányok között sem kopott meg érdekfeszítő irodalmi élménnyé lenni. A művek értéke, mondanivalója, tanulságainak nemes egyszerűsége a nép írójává tette Gárdonyit.
Halálának 150. évfordulóján a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Csongrád Megyei Tagozata is tisztelegni kíván Gárdonyi Géza munkássága előtt. Nem csak főhajtással, az ilyenkor szokásos koszorúzással, az emléküléseken való részvétellel, hanem tudományos igényű és értékű munkával.
Az irodalomtörténész elemző sok apró részlet górcső alá vetésével mutatja be Gárdonyi életét, életművét, amely a kutatók, de az olvasók számára is újabb és érdekes részletekkel gazdagítja tudásunkat. Ez a szándék vezethette Z. Szalai Sándort is, hogy Péter László forrásanyagainak felhasználásával megírja Gárdonyi szegedi éveinek krónikáját. A Szegeden töltött három év emberi, férji, családapai, de szellemi erőfeszítései is nagymértékben hozzájárultak az író élményanyagának elmélyüléséhez. A dokumentumként közölt levelek, idézetek mutatják Gárdonyi érző, szenvedő, búslakodó és reménykedő alakját éppúgy, mint az irodalomban, az egyéni stílusban helyét kereső, több mindennel próbálkozó alkotóét. Szeged irodalmi kávéházának, a Hungáriának atmoszférája, az ott szerzett ismeretségek, személyiségek hatása, a benne állandón bujkáló humor publikálásának lehetősége ösztönözte, ugyanakkor keretek közé is szorította.
Ennek a rövid, de tartalmas időszaknak hiteles képét tárja elénk Z. Szalai Sándor: Gárdonyi szegedi évei című tanulmánya. Vissza