Előszó
Részlet a könyvből:
Az Árpád korabeli gyerekek.
Ezelőtt ezer évvel nem úgy éltek a magyar gyerekek, mint mostan.
Ti talán azt gondoljátok, azok is pelyhes ágyban aludtak, kávét reggeliztek,...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Az Árpád korabeli gyerekek.
Ezelőtt ezer évvel nem úgy éltek a magyar gyerekek, mint mostan.
Ti talán azt gondoljátok, azok is pelyhes ágyban aludtak, kávét reggeliztek, nyáron árnyékos szobában, télen kályha mellett Az Én Ujságomat olvasták. Aztán meg, mikor kellett, az iskolába mentek, mikor meg nem kellett, dominót játszottak.
No bizony nem.
Ha az a csuda történnék, hogy ezer esztendőt visszafordulna az idő kereke és ti mint valami álomból felébrednétek, bezzeg elbámulnátok, hogy hol vagytok? Se ajtó, se ablak. A világossá egy kárpitféle nyíláson árad be. Kívűlről kürtszó hallatszik, meg valami furcsa csörgés.
Ahogy körűltapogattok, látjátok, hogy se dunyha, se paplan. Egyiktek puha farkasbőrrel van letakarva, másiktok vadmacskabőrrel. Azt kiáltjátok:
- Mama!
Erre bedugja a fejét a sátornyíláson az, akit hívtok, és azt mondja:
- Mért szólítasz engem mamá-nak, mikor édesanya az én nevem. Mit akarsz, kis fiam?
- Kávét kérek.
- Kávét? Mi az a kávé? Soha hírét se hallottam. Tejet szoktál te enni, fiam, jó kis tehéntejet. Nosza, ugorj ki csak a vaczokból. Mosdjál szaporán, aztán fel a lóra, előbb: nyargalj egyet.
Mert abban az időben a gyereket hat éves korában nem az iskolába küldték, hanem a ménesre. Aki már hat éves volt, annak ugy kellett a lovaglást tudnia, mint oda nőtt volna a ló hátára.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal