Gárdonyi Géza élete és költészete

Előszó

Kedves kötelességet teljesitek: egy fiatal magyar iró első kisérletét ajánlom az olvasók figyelmébe. Szivesen teszem, annál inkább, mert a szerző egy nagy magyar költőnek a fia s könyve egy nagy magyar költőről szól - Szabolcska Mihály és Gárdonyi Géza neve fonódik benne egybe.
Ez a kapcsolat nem a véletlen műve. A két költőt, amig Gárdonyi Géza az Ur rendeletére egri magánosságát elhagyva, meg nem jelent szine előtt, nemes, tiszta barátság füzte egymáshoz. Szerették, keresték egymást és meg is találták. Harminc éves barátságuk alatt személy szerint ritkán találkoztak, annál többet irásban. Gárdonyi őszinte, bizalmas vallomásait hüségesen megőrizta a jóbarát, de megőrizte elevenen és frissen azokat az emlékeket is, amelyek lelkébe költőtársáról belerajzolódtak. Ezt a gazdag, értékes anyagot az apa átadta fiának: formálja képpé a töredékes vonásokat, mintázza meg belőlük Gárdonyinak, az embernek, képmását.
Kegyeletben fogant tehát ez a kis munka és szeretettől termékenyült meg. Az is szól belőle s teszi közvetlenné, meleggé. Ez érdeme. Jelentősége pedig az, hogy Gárdonyi emberi arcképe, amint kiformálódik elénk, sok eddig ismeretlen vonással gazdagszik és mélyül. Nem lesz általuk a kép nagyobbszabású - maga Gárdonyi is csak mint iró volt nagyszabású, s nem mint ember - de igy élesebbek a költő arcvonásai, szebb és harmonikusabb emberi valója. Fény derül olyan vonásaira, amelyeket mi, tőle távol állók, nem láthattunk meg, csak azok, akiket közel engedett szivéhez - kevesen voltak, s olyan hosszu időn át, mint Szabolcska Mihályt, senkit sem méltatott barátságára. S ami még fontosabb: a kegyelet fénye keresztül tör azokon az árnyékfoszlányokon, amelyeket - még jóakarói is - rávetettek Gárdonyinak az átlagos emberitől elütő s ezért sokaktól különösnek tartott egyéniségére.
A kis könyv legnagyobb vonzó ereje természetesen a benne lenyomatott tizenhét Gárdonyi-levél. Gárdonyit olvasni, amikor magáról ír - ritka élvezet. Ez az egyszerü megállapitás minden ajánlásomnál többet ér. Gárdonyinál hatalmasabb pártfogót keresve sem találhatott volna a fiatal szerző.
Szívből kivánom, hogy a hőse kedvéért az iródeákját is szeressék meg az olvasók.
Pannonhalmán, az 1925-ik esztendő pünkösdvasárnapján.
Császár Elemér Vissza