Előszó
Részlet a könyvből:
"Nagy deszkaház egy bányatelepen.
Az amerikai hold beléje világol a szennyes tetőablakon által, száznál is több szűrre, subára. Szűrös és subás alvók. Földre hintett...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Nagy deszkaház egy bányatelepen.
Az amerikai hold beléje világol a szennyes tetőablakon által, száznál is több szűrre, subára. Szűrös és subás alvók. Földre hintett szalmán. Az idő hideges még, pedig már künn a kertek alján virágzik a mandulafa.
Hajnal felé egy hanyatt fekten alvó megmozdul: mély lélegzetszakadással mozdul meg a vackán. Megnyitja a szemét, és a gerendákra bámul. Gerendák, szarufák, hosszan csüggő, poros pókhálófoszlányok - mi a bámulni való azokon?
Fiatal legény a bámuló, megébredt. Bajusza is alig barnul még. A képe olyan színtelen, mintha három napig el lett volna ásva a földbe. Hát el is volt. Nem három napig, hanem hét esztendeig. Hét esztendeje, hogy bányamunkás. Ámbátor az is lehet, hogy azért is halványabb a többinél, mert a haja fekete, és hosszan simul az arcához.
Fölemelkedik. Ül. És a két tenyerébe lógatja a fejét.
Álmodott az imént...
Azt álmodta, hogy otthon van, és hogy az anyja koporsója mellett áll az udvaron. Ünnepi ruha van rajta, és a kalapja a kezében. És senki más, csak ő meg egy leányka. Az udvar elején a pap fekete palástban. Meg a kántor. A szokott szürke nadrág van a kántoron, a térdén buggyos, és csizma. Mellettük két ministráns gyerek. Az egyiknél a tömjénlóbáló, másiknál a szenteltvizes buzogány."
Vissza