Garabonciás/Elbeszélések és humoreszkek

Fülszöveg

Nem véletlen, hogy Majtényi Mihály két regénye, a Garabonciás és a Bige Jóska házassága immár harmadik kiadásban jelenik meg. A közönség mindig érdeklődéssel és örömmel fogadta őket. Bori Imre, a neves irodalomtörténész így méltatja Majtényi műveit Irodalmunk évszázadai című könyvében: "A megtalát harmónia szülte Garabonciás című regényét (1952) és folytatását, a Bige Jóska házasságát (1955). Ezek a művek Majtényi Mihály írásművészetének minden erényét magukon viselik: a csorduló mesélőkedv, a részletek iránti szeretet és érzék, a kedélyvilágot átjáró munkája nyomán támadt kedves közvetlenség, a stílus mértéktartó jelenléte, a spontán világlátás, amely nem hátrányaival érvényesül, olyan tényezők, amelyek ezeket a műveket rangossá és olvasmányossá avatják... Műfaját tekintve pikareszk regény a Garabonciás, ezt sugallja már a garabonciás-képzet is, még inkább hősének, Bige Jóskának emberi mivolta, különösképpen pedig a mű epizód-füzér jellege. Az egyes fejezetek, mindegyik anekdotakeret is, aránylag önálló életet élnek, s a laza szerkezet lehetővé teszi, hogy újabb és újabb kalanddal bővüljön a történet. Az írói mesélőkedv tehát szabadon áradhat, s bája érvényesülhet. Bige Jóska úgy indult, hogy a lázadás nagy lelke szorult belé, azonban lassan felörlődik, mintha Majtényi a régi kispolgári, kis emberi feltöréseinek regényét írta volna meg. A garabonciás nem tudott kiemelkedni a szűklátókörűség, kicsinyesség, a megállapodottság és mozdulatlanság világából, lemondott tehát a különb élet utáni vágyról is, nyilván ezzel magyarázható, hogy a második Bige Jóska-regényben megtörik a vidám hang, a derűs optimizmust a borongás fátyla borítja. Bige Jóska megtanulja az élet leckéjét, s ennek legfőbb tanulsága, hogy nem szabad és nem lehet kiválni a szürke kispolgári világból. A mű végén tehát Bige Jóska, a megtört nagy lélek, piciny szivárvány a nagy, trágyás vajdasági táj felett, szomorú mosollyal tűnik el a végtelenbe a szemünk elől a háború kitörésének napjaiban." Vissza