Előszó
Részlet
A nagyvasúti villamos vontatás rendszereinek fejlődésében a magyar ipar élenjáró volt már a századfordulón. . Akkor forradalminak számított az Észak-Olaszországban 3000 V váltakozó feszültséggel villamosított Val-Teliina vonal. Ezt a Ganz Gyár főmérnöke, Kandó Kálmán vezetésével kialakított rendszert 1976-ig használták.
1932-ben Magyarországon került alkalmazásra először az egyfázisú, 50 Hz ipari frekvenciás villamosított rendszer, ekkor még 16 kV feszültséggel, Budapest és az országhatár között.
Mindezekhez a rendszerekhez a Ganz Villamossági RT. szállította a villamos járműveket és az alállomási berendezéseket.
Magyarországon ma kereken 2000 km vonal villamosított és a forgalomnak több mint 60%-át bonyolítják villamos mozdonyokkal.
A jelenlegi rendszer 25 kV, 50 Hz tápfeszültségű, és a 32 transzformátorállomást az országos 120 kV-os hálózat táplálja. Az ország energiamérlegében a vasúti villamosenergia-fogyasztás kb. 3%-kal szerepel. Az állomásokon nagyobbrészt 6 MVA-es, újabban 12 MVA-es transzformátorok vannak beépítve.
A magyar vasútvillamosítás során a gazdaságossági elemzések során kiderült, hogy a Balaton déli partján húzódó vasútvonal villamosításánál bizonyos többletberuházások elhagyhatók, amennyiben a külföldön (japán, francia, szovjet, új-zélandi) különböző megfontolások alapján már alkalmazott 2 x 25 kV-os rendszert vezetik be.
Az új rendszer alkalmazásának előnyeit jobban megérthetjük, ha a hagyományosan használt 1 x 25 kV-os táplálás jellemzőit is felsoroljuk:
- Az alállomások távolsága kb. 60 km, így a tápszakasz hossza kb. 30 km.
- A teljes vontatási áram a sínen és a vele párhuzamosan kapcsolódó földben folyik vissza a mozdonytól az egyik sarkán földelt alállomási transzformátorhoz. A földáram párhuzamos együttfutás esetén a földkábeleken veszélyes feszültségemelkedést, a hírközlő kábeleken jelentős zavarófeszültséget, a kommunális hálózaton feszültség aszimmetriát hozhat létre.
- A nagy teljesítményű mozdonyok áramfelvétele miatt komoly feszültségesések jönnek létre.
Vissza