"10 kötet a Műemlékeink sorozatból (nem teljes sorozat)"

Előszó

Részlet:
"Eger története a XI. század első felében kezdődik. Az Eger patak vizenyős völgyéből kiemelkedő várdombon, a mai vár helyén létesült az I. István király által alapított püspökség. Az egyházi székhely épületeit a XI. század elején a dombsor nyugati nyúlványára emelték, mely alacsonyabb volt, mint a szomszédos, keletre fekvő domb teteje.
Az I. István-kori székesegyház helye a régészeti kutatások elégtelensége miatt még ismeretlen, de a templom létezésére utal IV. Béla király 1261. évi oklevele. A legkorábbinak meghatározható építészeti emlékek a XII. század második feléből valók. Az ásatások során feltárt templommaradványok alaprajzi elrendezése és a faragott kövek a XII. század vége felé történt építkezésekről vallanak. A székesegyház háromhajós, félköríves szentélyzáródású, román stílusban épült bazilika volt. A krónikák szerint ebben a székesegyházban temették el az 1204-ben elhunyt Imre királyt.
Az egri püspöki székhely épületeit 1241-ben a tatárok kifosztották és elpusztították. Ez arra mutat, hogy Eger a XIII. században nem volt várszerűen megerősítve. Amennyiben erősített hely lett volna, sem Rogerius, sem IV. Béla király — az egri püspökségnek adott oklevelében — nem hagyta volna említés nélkül. Rogerius „Siralmas ének"-ében sokkal jelentéktelenebb helyek kis erősítéseit is megemlítette, ha azok a tatárokkal szemben ellenállást tanúsítottak.
A tatárjárás szomorú tanulságai megmutatták, hogy csupán az erősített helyek képesek ellenállni az ellenség támadásának. Ezért mondja IV. Béla király egyik oklevelében: "...a tatárok vadsága országomat majdnem teljesen elpusztította ... miért is ... elrendeltem, hogy a koronám alá tartozó alkalmas helyeken mindenféle erősségek és várak keletkezzenek, ahová a nép veszedelem idején menekülhessen..." Lambert egri püspök 1248-ban kapott engedélyt a királytól várépítésre." Vissza